Alain Briot : Esztétika és fotográfia (III/1.rész)

Esztétika és fotográfia
4.666665
Az adott értékelés: nincs Átlag: 4.7 (3 értékelő)

Ez az cikk a harmadik egy tíz részből álló sorozatban, melyben a fotográfia esztétikai vonatkozására tervezek fókuszálni. A sorozat célja, hogy segítsen esztétikailag kielégítő, azaz szép fotókat készíteni. A fejezetet a hossza miatt két részben közöljük.

Harmadik fejezet: Hogyan válasszuk ki a kompozícióhoz megfelelő objektívet? 1.rész


"Naplemente a Yavapai Point-nál". Linhof 4x5, 75mm objektív

Miért fontos, hogy szót ejtsünk az objektívekről.

Egy adott fényképhez kiválasztani a megfelelő objektívet nagyon fontos döntés. Ez a döntés egyenesen következik abból az elhatározásunkból, hogy hogyan is szeretnénk megkomponálni a képünket. A kompozíció pedig attól függ amit látunk, amit fényképezni akarunk. Röviden a fénykép készítésének minden egyes lépése a téma meglátásától a kompozícióig összefügg egymással.

Az objektív kiválasztásának problémáján keresztül elkezdünk azzal foglalkozni, hogy hogyan fényképezzük le az előttünk lévő látványt. A vizualizációtól eljutunk az alkotás első lépéséig, és elérkezik az a pillanat amikor valójában használni fogjuk a fényképezőgépet.

Az objektív legalább olyan fontos (vagy fontosabb) mint a gép maga

Mi lehet annál egyszerűbb, mint kiválasztani a megfelelő objektívet egy kép elkészítéséhez? Ha nagy tájképet szeretnénk fényképezni, akkor nagylátószögű objektívet használunk. Ha a távoli részletekre koncentrálunk akkor teleobjektívet. Ha az előbbi kettő között valamit, akkor pedig normál objektívet csavarunk a gép elejére. Probléma megoldva, pont. Mehetünk tovább.

Tehát akkor mi olyasmit tanulhatunk a megfelelő objektív kiválasztásáról amit már nem tudunk amúgy is. Nos csupán "egyetlen" dolgot, de ez az egyetlen dolog igen komoly valami. Az objektív kiválasztása azon múlik, hogy hogyan szeretnénk megjeleníteni az elénk táruló látványt. Más szóval, visszanyúlva a sorozat első cikkéhez, a kiválasztott objektív elsősorban a látásmódunkat tükrözi, másodsorban pedig igazodik a létrehozandó kompozícióhoz.

Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy vajon miért is a legnehezebb feladat azt megtanulni, hogy hogyan válasszuk ki egy adott kompozícióhoz legmegfelelőbb objektívet.


Az emberi szem és a kamera szeme

A szemünknek fix gyújtótávolsága van, ami megfelel a normál objektívének. (50mm kisfilmes gép esetén és 150mm 4x5 esetében). A fényképezőgépeknek nincs fix objektíve (kivéve pár point&shoot gépet). Helyette cserélhető és/vagy zoom objektívek állnak a rendelkezésünkre. Az emberi látás mindig ugyanazt a látóteret fogja át. Tudjuk ugyan a figyelmünket koncentrálni a látótér egy kis szeletére, de a teljes látótér mindig ugyanaz marad. Ha a világot a fényképezőgépen keresztül nézzük, az objektív cseréjével változtathatjuk a látóteret. Az hogy a fényképezőgép mennyit lát, az a hozzá csatlakoztatott objektív gyújtótávolságától függ.

Amikor egy teleobjektívvel felszerelt fényképezőgépbe nézünk, gyakorlatilag teleobjektívvé változtatjuk a szemünket (ugyanúgy mintha távcsőbe néznénk). Ha nagy látószögű objektívvel felszerelt gépbe nézünk kiterjesztjük a szemünk látószögét a normál látószögön túlra. A legkompaktabb berendezés amely a fentieket egyszrűen lehetővé teszi a Linhof Multifocus Viewfinder, amiről az előző cikkben írtam.

Az előzőekből következik, hogy a fényképezőgép, és a nagy látószögű, valamint tele (zoom) objektívek lehetővé teszik számunkra hogy kiterjesszük látásunkat az emberi határokon túlra. Az objektívekkel nagyobb látószöggel vagy éppenséggel távolabbra láthatunk mint hagyományosan. A látószögünk változtathatóvá, állíthatóvá vált. A látásunk pedig egyaránt javult és kiterjesztődött. Egy új lehetőség nyílt ezáltal számunkra: úgy mutatni meg a világot, ahogyan azt emberi szem nem látja.

Esztétikai szempontból ez azt jelenti, hogy a fotográfia egyedülálló lehetőségeket nyit meg a világ ábrázolására. Természetesen ahogy ez az új művészeti forma felfedezésre került, lehetővé vált más médián történő alkalmazása is. Például meg lehet festeni is egy táj képét úgy mintha azt nagy látószögű objektíven keresztül néznénk. De ehhez először a festőnek látnia kell ezt a képet egy ilyen objektíven keresztül (vagy egy gömbtükrön visszatükröződve, ami nagyjából megfelel a nagy látószögű objektív által mutatott képnek).

Egy tájkép, három objektív

Nos, akkor mely módokon láthatjuk a világot másképpen a fényképezőgépen keresztül? Hogy a dolgokat leegyszerűsítsem, a lehetőségeket leszűkíteném a három legalapvetőbb objektívvel elérhető látványra. Nagylátószög, normál és tele.

Ahogy a nagy látószögtől haladunk a normálon keresztül a teleobjektívig, egyre kevesebbet és kevesebbet mutatunk meg a képen a tájból. Először a lehető legtöbbet rögzítjük a tájból (nagy látószög) majd csak annyit amit normál esetben láthat a szemlélődő (normál objektív) majd végezetül csak egy apró részletét (teleobjektív). Gyakorlatilag a képet szemlélő figyelmét az egyre szűkebb látószöggel irányíthatjuk.

Ennek a három kategóriának a leírására a következő elnevezéseket fogom használni: Nagy tájképek (amikor mindent lefényképezünk ami elénk tárul), Közepes tájképek (amikor az elénk táruló látvány egy részét fényképezzük) és végül pedig a Kis tájképek (amikor is a látványnak csak egy egészen kis részét fényképezzük).

A fénykép készítése során mi választhatjuk ki, hogy mit akarunk megmutatni. A "teljes" látványt, a "normál" nézetet vagy csak egy kis részletet. Természetesen egyes témák "adják" magukat a három kategória valamelyikébe. Azonban azt nagyon fontos megjegyeznünk, hogy bármely téma fényképezhető mindhárom módon.

Most pedig nézzük ezt a három módszert részletesen:


A nagy tájkép

A nagylátószögű objektívekkel készíthetjük a legdinamikusabb kompozíciókat. Ahogy a nagylátószögtől mozgunk a normálon át a teléig, a kompozíció úgy válik egyre statikusabbá. A nagylátószög "mozgást" visz a képbe, lehetővé téve számunkra, hogy egyszerre megmutassuk mi van közel és mi távol, illetve a táj hatalmas darabját teszi bemutathatóvá, sokkal nagyobbat mint amekkorát a szemünkkel egyszerre átláthatunk. Ha mindazt a valóságban meg szeretnénk nézni, amit a nagy látószögű objektív megmutat akkor a fejünket fel-le és jobbra-balra el kellene fordítanunk.
A dinamizmus amit a nagy látószögű objektív visz a képbe, abból ered hogy segítségével olyan képet láthatunk amelyet az objektív nélkül nem láthatnánk. A nagylátószög által alkotott kép túlmutat az emberi látáson, kiterjeszti a fizikai képességeinket, elmossa a normál látás bizonyos határait és egy attraktív, idegen világon tár a szemünk elé.

Közel-távol kompozíciók

Természetesen amit igazán szeretünk az a közel-távol effektus amit 4x5 formátum mellett egy olyan nagy látószögű objektívval érhetünk el mint a 75mm-es. A nagylátószög és a kép egészére (pár centiméter távolságtól a végtelenig) kiterjedő élesség (köszönhetően a szűk rekesznek és a fényképezőgép beállítási lehetőségeinek) kombinációja teszi ezeket a képeket élvezetes látvánnyá és igazi erőteljessé.

Egy ilyen képen minden elemnek együtt kell működnie, hogy a kép egésze sikeres legyen. Mivel a képen legalább három alapvető sík van (előtér, középtér és háttér) mind a három síknak érdekesnek, tartalmasnak kell lennie ahhoz hogy megragadja a szemlélőt. Az előtérnek meglepőnek, érdekfeszítőnek kell lennie, olyannak amely nem átlagos, nem siklik át rajta a szemlélő. A középtérnek is szépnek, érdekesnek kell lennie, hiszen ez vezeti át a szemlélő figyelmét az előtérből a háttérbe. Végezetül pedig a szükség van egy nagyszerű háttérre, hiszen a szemlélő többször is végigfut tekintetével az előtértől a háttérig. Rengeteg közel-távol kompozíció vérzik el azon, hogy az összes érdekes téma az előtérben van. Ha szemlélő tekintete nem tud végighaladni a három síkon mert valamelyik sík nem tartalmaz érdekes tárgyat vagy motívumot, akkor a képnek vége. Ahhoz, hogy ezt a buktatót elkerüljük mindig gondolkodjunk három síkban. Előtér, középtér és háttér. Gondoskodjunk arról, hogy mindhárom sík egyformán érdekes legyen.

Tegyük fel, hogy a Grand Canyon-t naplementekor szeretném fényképezni. Ehhez napközben keresek egy megfelelő, érdekes előteret napközben (egy szokatlan fát vagy sziklát) és megtervezem a kompozíciót. Amikor naplementekor visszatérek a kiválasztott helyszínre, reménykedem benne, hogy lesz akkora szerencsém, hogy a Canyon felett szép felhők lesznek. A fa az előtér a Grand Canyon pedig a középtér a felhők pedig teljessé teszik a kompozíciót mint háttér. Nem nehéz szépet alkotni, ha pontosan tudjuk mit kell tennünk ahhoz, hogy ezt a három elemet kombináljuk.

A közel-távol kompozíciókat a legegyszerűbben nagy látószögű objektívvel készíthetjük el. Bár megjegyzem, lehetséges ilyen kompozíciókat készíteni a másik két fajta objektívekkel is. A közel-távol kompozíció nem objektív specifikus, mégis a leggyakrabban nagy látószögű objektívvel készül. A normál vagy tele objketívvel készített közel-távol kompozíciók kevésbé dinamikusak. Ha a közel-távol effektust normál vagy tele objektívval szeretnénk elérni és az élességet is meg szeretnénk őrizni a kép egészén akkor egy távolabbi tárgyat kell választanunk az előtérhez, ahelyett, hogy egy közvetlenül előttünk tárgyat választanánk. Ez a képelemek látszólagos összenyomásához vezet, eltűnik vagy legalább is csökken a távolságérzet. Ez az összenyomás vagy kompresszió nem az alkalmazott nagyobb gyújtótávolságú objektív hatása, sokkal inkább amiatt van, hogy a látószöget csökkentjük. A cikk második részének végén leírt egyik gyakorlatban ez magunk is kipróbálhatjuk.

Sajnos a nagylátószögű objektíveket arra is használhatjuk, hogy az ésszerűség határain túlmutató mennyiségű égboltot mutassunk a képen. Ebben az esetben a közel-távol kompozíció szétesik, mivel a tájból csak jelentéktelen részletet mutatunk. Használhatjuk még a nagy látószöget olyan széles látványok megmutatására, amelyek egyébként nem férnének rá egyetlen fényképre.

A nagy látószögű objektívek sokféleképpen használhatóak a tájképfényképezésben. Azonban bárhogy is használjuk ezeket az objektíveket, az általuk alkotott képek dinamizmusa gyakran eltúlozottá teszi a képet, mivel többet mutat mint amit a szemünkkel látunk és ezáltal meglepi a szemlélőt. Később láthatjuk, hogy ugyanilyen túlzásba eshetünk a teleobjektív használatával, ahol a távoli tárgyak eltúlzott nézete okozhat gondokat.

Égbolt

A nagylátószögű objektívekkel készített képeimen, szinte mindig megmutatom az égboltot is, még akkor is, ha az csak egy vékony csík a kép tetején. Ha nem akarok eget mutatni a képen, akkor általában normál vagy tele objektívre váltok.


Naplemente a Squaw Creek romjai felett, Perry Mesa Nemzeti emlékhely, Arizona.
Linhof 4x5, 75mm objektív

A fenti képnél, a békés, majdhogynem jellegtelen tájkép élettel telítődött a 75mm-es nagylátószögű objektíven keresztül fényképezve. A csendes táj első ránézésre mentes a domináns elemektől. Amikor a majdani képet elképzeltem magam előtt, nem is tudtam másra gondolni, csak a természet összevisszaságára. A nagylátószögű objektívvel sikerült olyan dinamizmust vinnem a képbe, amely a normál látószög esetén nem fedezhető fel. A nagylátószögű ábrázolás lehetővé tette az előtérben lévő elemek felnagyítását, az alacsony kőfal fordított Y alakú formájának megkomponálását amely a néző tekintetét belevezeti a képbe, és elegendő helyet hagyott arra, hogy a kanyon másik oldalán lévő hegyet középre helyezzem. Végezetül pedig lehetővé tette, hogy a képet megkoronázzam a lágy lila égbolttal rajta a lila esti felhőkel. Az extrém nagy látószög hatására a közeli tárgyak látszólagos mérete megnövekszik, a távoli tárgyaké pedig csökken. Ez az effektus megnöveli a perspektíva érzetét a képet szemlélőben és segít a fotósnak, hogy az "összevissza" képet alkotó elemeket elszeparálja.

Folyt. köv.

Hozzászólások

Sztrogoff
2006, november 27 - 10:02
Sztrogoff képe
Kicsit hiányolom innen azt az alaptételt, hogy nem mindegy, hogy milyen gyújtótávolságú objektívval fényképezünk... Nem muris ez? Itt a különböző gyújtótávolságok különböző képszöget elérő hatásai vannak tárgyalva. De a gyútáv akkor se mindegy, ha UGYANAZT a részét akarjuk ábrázolni a világnak.
BeseZoli
2006, november 27 - 11:31
BeseZoli képe
Szerintem ha elolvasod a teljes sorozatot nem marad benned hiányérzet..
Sztrogoff
2006, december 22 - 09:02
Sztrogoff képe
Elolvastam, ki bírja ezt a lassú tempót... :) Hiányérzet maradt. :) Egyébként amire gondoltam, hát, azt Briot mester nemcsakhogy úgy nem írja le, hanem leírja, hogy negálhassa a következő objektívos részben: "A teleobjektívek által mutatott perspektíva ugyanaz mint a nagylátószög esetén. A különbség csupán annyi, hogy az előbbi csak a téma egy kis részletét mutatja." Vagy Hűha! - vagy nem ugyanazt értjük perspektíva alatt.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
A webhelyet a Drupal - egy nyílt tartalomkezelő rendszer - működteti