Mozgásban: Panning

Esszék
3
Az adott értékelés: nincs Átlag: 3 (1 szavazat )

A mozgás állóképen történő érzékeltetése nem egyszerű. Ha mozgó témát fényképezünk és a záridőt túl rövidre állítjuk, akkor „megfagy” a mozgás, ha pedig túl hosszúra, akkor a mozgó téma elmosódik, bemozdul. Van azonban egy technika, ami lehetővé teszi a mozgó téma fényképezését és plasztikusan érzékelteti a mozgás tényét is. Ezt a technikát „panning”-nak hívják. A kifejezés helyes Magyar fordításáról megoszlanak a vélemények (pánozás vagy svenkelés). Mivel a FotoTiPP nem nyelvi témájú oldal, én inkább maradok a panning kifejezésnél.

A panning  alapelve egyszerű, a kivitelezéshez azonban rengeteg gyakorlásra és némi szerencsére is szükségünk van.

Az alapelv az, hogy a mozgó témát folyamatosan követjük a fényképezőgépünkkel, ügyelve arra,  hogy a követés sebessége megegyezzen a téma sebességével. Megfelelően hosszú záridőt használva (1/30s – 1/60s) a háttér elmosódik, míg a téma éles marad.

Ez így elmondva persze egyszerűen hangzik, azonban a kivitelezés távolról sem az. Nézzük mire is kell figyelnünk.

Mivel a záridő fix, ezért vagy záridő prioritás módban (Tv) használjuk a gépünk fénymérőjét, vagy előre beállítjuk az rekeszt is és manuális módban exponálunk. Az záridő mellett a másik tényező, ami nehézzé teszi a panninget, az a téma távolságának folyamatos változása. A lenti ábrára pillantva láthatjuk, hogy még ha ügyelünk is arra, hogy a téma mozgásának vonala párhuzamos legyen a film(érzékelő) síkjával, a távolsága akkor is folyamatosan változni fog.

A változó fókusztávolság problémáját többféleképpen is kezelhetjük. Az „oldschool” megoldás, hogy előre meghatározzuk azt a pontot, ahol exponálni fogunk és ennek megfelelően állítjuk be az élességet. Ezzel csak az a gond, hogy alkalmanként csak egyetlen „lövésünk” lesz.

A másik megoldás, hogy a figyelembe vesszük a mélységélességet, és úgy állítjuk be a gépünket, hogy az előttünk elhaladó téma pályájának jelentős része az éles tartományba essen. Mivel a nagy záridőhöz általában kis rekeszt kell használnunk, így ez tűnik a legpraktikusabb megoldásnak.

Mindkét esetben figyeljünk arra, hogy az élesség beállítása után kapcsoljuk ki az autofókuszt.

Ha a fényképezőgépünk lehetővé teszi, akkor használhatjuk a követőfókuszt (AF SERVO) is. Azonban ne várjunk csodát tőle (hacsak nem felső kategóriás gépünk van.) Az alsó és közép kategóriás DSLR gépek követőfókusza általában gyengén teljesít gyorsan mozgó témáknál. Ha mégis követőfókusszal próbálkozunk, akkor ne a középső fókuszpontot használjuk, mivel a mozgó téma kompozíciós szabályai általában azt kívánják, hogy legyen tér a téma előtt. Panning közben próbáljuk a kiválasztott fókuszpontot a témán tartani és az exponáló gombot félig lenyomva folyamatosan fókuszáljunk.

Hacsak nem a fix fókuszpontos „egy lövéses” élességállítást használjuk, akkor állítsuk a gépünket folyamatos sorozat exponálásra, és készítsünk minél több képet. Mivel a jó elhúzásos képhez egy kis szerencse is kell, sorozat expo esetén több esélyünk van.

A fényképezőgép mozgatásakor arra koncentráljunk, hogy a téma a keresőben lehetőleg folyamatosan ugyanazon a helyen legyen. Próbáljuk meg összehangolni a mozgásunk sebességét a téma látszólagos sebességével, ami nem állandó. Ahogy a téma közeledik, úgy nő a látszólagos sebesség, majd miután elhaladt előttünk ismét csökken. (Feltételezve, hogy a téma állandó sebességgel halad.) A gép mozgatásánál egész testünkkel forduljunk, ne csak a fejünk mozogjon. (Digit kompakt, bridge és Live view-es gép tulajdonosok! Jó dolog a nagy LCD/TFT kereső, de panning esetén ne használjuk. A magunk elé tartott fényképezőgép csak még egy hibaforrás. Emeljük a szemünkhöz a gépet és nézzünk bele a keresőbe.)

Panning közben mindig a témára koncentráljunk, és folyamatosan, megszakítás nélkül kövessük. Leggyakrabban két dolog zökkenthet ki minket, az egyik az exponálás közben elsötétedő kereső, a másik pedig, ha valami vagy valaki feltűnik a keresőben köztünk és a téma között. Próbáljuk meg ezeket figyelmen kívül hagyni és mozgassuk egyenletesen a gépünket. A nem sikerült képeket mindig törölhetjük, de a kihagyott pillanatokat nem hozhatjuk vissza.  

  

A képstabilizátor panning-kor hasznos lehet, de csak akkor, ha megfelelően képes kezelni a vízszintes mozgást. A legtöbb képstabilizátor két módon működtethető. Az első „normál” mód statikus témákhoz való, két tengelyen stabilizál, így csökkenti a függőleges és vízszintes bemozdulásokat. A második mód kifejezetten panningoláshoz ajánlott, ugyanis a vízszintes elmozdulásokat nem korrigálja. Azt, hogy a fényképezőgépünk vagy az objektívünk képstabilizátora használható-e panningra, egyszerűen megállapíthatjuk. Ha lehet üzemmódot váltani az objektíven akkor próbáljuk, ki, hogy van-e olyan üzemmód ahol, folyamatos és egyenletes vízszintes mozgatáskor a képstabilizátor nem rángatja a képet. Egyes újabb objektívek esetében (pl. Canon EF-S 55-250mm f/4-5.6 IS) a képstabilizátor automatikusan panning módba vált, ha folyamatos vízszintes (vagy függőleges) mozgatást érzékel.

Meglepő módon, a panning eszköztárába tartozik a vaku is. A jól kiegyensúlyozott (a környezeti fénynél 1-1 ½ fényértékkel nagyobb)derítés segít a téma „kimerevítésében”, viszont a hátteret elmosódottan hagyja.

Érdekes és mozgalmas képeket készíthetünk a panning technika segítségével, csak gyakoroljunk szorgalmasan. Ha elsőre-másodikra nem sikerül, ne adjuk fel. A „megtartható” képek aránya még sok-sok gyakorlás után is alacsony lesz. De a jól sikerültek megérik a fáradságot.

 

 

  

Hozzászólások

x3dgime
2011, február 20 - 13:43
x3dgime képe

Jó cikk, de szerintem egyáltalán nem olyan nehéz megcsinálni, mint ahogy az itt említve van... ;)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
A webhelyet a Drupal - egy nyílt tartalomkezelő rendszer - működteti