Horvátország – Plitvice

Helyszínek/Útleírások
4.75
Az adott értékelés: nincs Átlag: 4.8 (4 értékelő)

2004 nyarán jártunk először Horvátországban, Novi Vinodolski-ban (a Krk szigettel szemben) töltöttünk el egy hetet. Hallottunk a plitvicei vízesésekről és úgy döntöttünk, hogy egyik nap meglátogatjuk. A víz és a környék azonnal lenyűgözött bennünket. Nagyjából a nemzeti park 70%-át bejártuk. Már akkor biztosak voltunk benne, hogy ide vissza kell térni egyszer ősszel.

Még el se telt egy év, amikor felmerült bennem, hogy akár idén októberben megejthetnénk az őszi fotózást. Ehhez nagyban hozzájárult a fotós felszerelés cseréje / fejlesztése (Canon G2 -> EOS 20D) és egyéb szükséges kiegészítők beszerzése (Manfrotto 055PROB állvány, szürkeszűrő, polárszűrő, EOS 33 filmes gép, Wolverine hordozható HDD, stb.)

A szabad hétvégék száma eléggé szűkös volt, október 12-én érkeztem haza az USA-ból és 29-én volt az esküvőnk, ezért a 21-i hétvégét választottuk (péntektől vasárnapig). Péntek délután / este (sikeresen bent hagytam a diafilmeket a munkahelyi hűtőben :) munka után indultunk, és közel 7 órás út után hajnali 2-re érkeztünk a szálláshoz. Az apartmant aznap foglaltuk le és fizettük ki az adriatica.net–en keresztül. Megérkezés után gyors kipakolás, fürdés és alvás következett, hogy reggel nekivágjunk a park első bejáratán (a szállásunktól ~5km-re) keresztül a vízeséseknek.

Szerencsénkre az időjárás kegyes volt hozzánk és egész hétvégén 15-20 °C-os hőmérsékletben kirándulhattunk. Reggel az ablakból gyönyörű kilátás tárult elénk, a szemközti „domb” 950 méteres magasba nyúlt az ég felé. A látvány alapján biztos voltam, hogy jókor érkeztünk, a fák zöld, narancs, sárga és vörös színekben pompáztak.


Első nap, belépő

Az útvonalat a térképen fehér vonallal jelöltem. Az őszi szezonban a belépő 80 kuna / fő / nap, két napra 95 kuna (kb. 3500 Ft / fő), de szerintem simán bemehettünk volna a tavalyi belépőnkkel, ezt ugyanis sehol se nézték meg! Az egyes bejáratnál kezdtük, ahol pár méter gyaloglás után rögtön a legnagyobb vízesésre nyílt kilátás (The Big Waterfall – Veliki Slap), itt 78 méter magasról zúdul lefelé a víz. A tavak szintjére kacskaringós „szerpentin” út vezet, illetve a másik irányba felül el lehet jutni az ST1 és ST2-es pontokhoz. A bejárható utak egyébként végig ki vannak építve (fapallók, aszfaltút, sima talaj) és a kereszteződéseknél ki van táblázva, hogy mi merre található. Amint leértünk a legalsó tó szintjére (Novakovic brod) le is telepedtünk, és készítettünk pár képet.

A víz sebességét többféleképpen megörökíthetjük, rövid zársebességgel kimerevíthetjük a vízcseppeket, hosszú záridővel pedig selymes hatású képeket alkothatunk


A hosszú expozíció eléréséhez mindenképp szükségünk lesz egy stabil állványra, mivel ezeket a záridőket már nem lehet kézből kitartani. Az időt növelhetjük a rekesz szűkítésével (F5, F8, F11, F16, stb), használhatunk polárszűrőt (1-2 stopot ez is jelent) de a legjobb megoldást szürkeszűrővel (ND) érhetjük el. Én egy B+W 106-ot (ND1.8) használtam, ezzel 6 stoppal nőtt a megvilágítási idő, így a rekesz (illetve szükség esetén az ISO érték) változtatásával 1/2 vagy akár 10 másodperc közötti időket is be tudtam állítani. Természetesen ez erősen függött attól is, hogy épp szikrázó napsütés, vagy felhők mögül beszűrődő fény volt. Kapható még 1, 2, 3, 10, 13, 20 stoppal növelő szűrő is, választásom azért esett a középsőre, mert úgy gondoltam, így megfelelő játékterem lesz a beállításoknál, szerencsére nem tévedtem :).

Egy-egy ilyen megállás (állvány beállítása, megfelelő objektív és szűrő felhelyezése, képkivágás beállítása és a képek elkészítése) ~10-30 percnyi időnkbe került. Hamar kiderült, hogy nem fogunk tudni akkora területet bejárni, mint tavaly, de itt-ott - amikor letelepedtünk - rengeteg érdekességet találtunk.

 

Második nap – napfelkelte

Egyik munkatársunk ajánlott egy helyet (Poljanak – GPS: N44o55.368’ E015o35.964’), ahonnan szép napfelkeltét fotózhatunk, reggel 5:45-kor keltünk, hogy legyen idő kiérni és a megfelelő helyet megtalálni. 6:20-ra a helyszínen voltunk, beállítottuk az állványokat, előszedtük a gépeket és vártuk a napot. Közel egy óra eltelt, mire megjelent a nap (7:37-kor), addig is gyönyörködtünk a tájban és fényképeztünk, nagyon kellemes hangulata van egy ilyen reggeli fotózásnak. Ahogy közeledik a napfelkelte, egyre gyorsabban változnak a fények, majd egyszercsak teljesen világos lesz.


 

Második nap

A térképen sárgával jelölt úton haladtunk végig lefelé. Az ST2-es pontból kisbusszal jutottunk el az ST4-hez, és gyalog mentünk vissza a bejárathoz. Az előző napi tapasztalatok alapján próbáltuk rövidre, ütemesre és hatékonyra fogni, hogy időben haza tudjunk indulni, de azért a lehető legtöbbet megnézzük és lefényképezzük. A nádasok és a hajók közelében láthatunk kacsákat, kis kenyérdarabokkal 1-2 méter közelre lehet őket csalogatni. Az út mentén szinte végig pisztrángok úszkálnak a vízben. A kacsák csalogatása nem túl egyszerű, ugyanis csak azokra a falatokra mozdulnak rá, ami bizonyos távolságban van tőlük, néha még így is a pisztrángok előbb ott voltak és lecsaptak a kajára. A Veliko és Batinovac tavaknál jártunk, amikor telítődtek a CF kártyák, ezért a kiépített fapallókról kicsit letértünk (pár métert) és leültünk átmásolni a kártyákat, közben filmre és a be nem telt kártyára makró- és nagylátószögű képeket csinaltunk.


A Galovac és Gradinsko tó közötti rész volt az, ami nekem a legjobban tetszett, tavaly ezt bejártuk rendesen, de most csak az alsó úton tudtunk menni. A P2-es ponttól 3 perces hajóút vitt vissza a kiindulási helyhez, innen haza indultunk. A hazafelé út „csak” öt és fél óra volt (1,5 órával rövidebb, mint kifelé)

Tapasztalat, információk

A hátitáskával elég körülményes volt „gyorsan” dolgozni, ezért mielőbb szeretnék beszerezni egy fotós mellényt, nagyon megkönnyítette volna a szűrők, objektívek cseréjekor a munkát. A 24-70-es objektívet használtam a legtöbbet, utána a kölcsönkapott 12-24-es Sigma-t, a 70-200-at és 100mm-es makrót talán 2-3 kép erejéig, a vakut viszont teljesen feleslegesen cipeltem. 

A végén már mindkét váz a nyakamban lógott, az egyiken a 12-24-es, a másikon a 24-70-es, közben objektívcsere. Néha az egyik gép az állvány végén, a vállamon utazott. Bár az állvány előző nap 2x leesett a vállamról (egyszer a fél méteres vízbe pottyant, nem sokkal utána pedig a betonon állította meg a gravitáció). Amikor a gép volt rajta, szerencsére (vagy már belejöttem a vállon cipelésbe) nem landolt többször engedély nélkül. :) Fel is merült bennünk, hogy milyen jó ötlet lenne valami szerkezet, pánt, vagy tartó, ami a vállon egyensúlyozást helyettesíthetné.

A zsebben és műanyag tokban tartott szürkeszűrő a nagy vízesésnél (amikor feltettem a 24-70-re) belülről!!! bepárásodott (az optika és a szűrő között). Belenéztem a keresőbe, és nem értettem mi történt. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, lecsavartam, és vártam, hogy klimatizálódjon. Eközben teljesen belepte a gépet, az optikát, és a szűrőt a vízpára, apró vízcsepp volt mindenen. Miután kijöttünk, következett egy kis tisztás.

A határon, az IBUSZ-nál meglepő módon jobb árfolyamon váltották a kuna-t, mint Budapesten az OTP-ben, úgyhogy hazafelé itt váltottuk vissza a maradék valutát.

Érdemes körülnézni a nemzeti park weboldalán ahol találhatunk térképet a tavakról, körpanorámás képeket a nagyobb helyeken és kilátóknál, eligazítást a megközelíthetőségről és tájékoztatót a belépőjegyekről, szezonokról.

Az ősz után valószínűleg valamelyik télen is visszalátogatunk ide!

Hozzászólások

Rollei
2006, május 29 - 17:30
Rollei képe

Sziasztok:

Mi a hétvégén jártuk meg Plitvicét, valóban nagyon szép hely, már ami a természeti szépségeket illeti. Ugyanakkor néha olyan benyomásom támadt, mintha a Váci utcában sétálgatnék egy szép nyári délelőttön, akkora volta a tömeg. Jellemzően az idősebb korosztály, illetve általános iskolás korú gyerekek közlekedtek 20-40 fős csoportokban. Az idősebbekkel még nem is volt gond, mert a keskeny ösvényeken türelmesen kerülgették az állvánnyal bajlódó embereket, azaz bennünket, de némelyik fiatal bizony elég bunkó módon viselkedett, általános volt a kiabálás, illetve az egyik csoport néhány tagja azzal szórakoztatta magát és a társait, hogy közvetlenül a hátam mögött tapsoltak és üvöltöttek egyet, amíg a gépemmel bajlódtam.

Gondot okozott a tömeg abból a szempontból is, hogy a vízesések legnagyobb részét csak a víz felett kiépített deszkajárdán lehet megközelíteni, ami egyrészt elég keskeny, két ember fér el rajta egymás mellett, másrészt pedig már egy sétáló ember is jelentős mértékben megmozgatja. Így a deszkajárdára helyezett állvánnyal gyakorlatilag alig lehetett fotózni, erre csak akkor nyílott lehetőség, amikor késő délutánra elfogytak a turisták. A kijelölt útról elvileg nem lehet letérni, de a gyakorlatban néha kénytelen egy kicsit szabálytalankodni az, aki használható felvételeket akar készíteni.

Néhány aktualitás:

Horvátországban elég jelentős ütemben halad az autópálya építés, ebből támadt egy kis bonyodalmunk is. A rendelkezésünkre álló térkép szerint (Balkán országai 1., autótérkép, Nyír-Karta&Topograf) szerint Karlovac-tól az E-71 (1-es út) autóúton dél felé haladva közvetlenül Plitvicéhez ér az ember. A Budapest-Letenye-Zágráb-Karlovac útvonal jól és gyorsan járható, azonban Karlovactól a dél felé haladó autópálya nyomvonala nem egyezik meg a régi E-71 főúttal. Ugyanakkor nagyon megtévesztő, hogy az elkészült új autópálya a régi út számozását (E-71, illetve A-1) kapta meg, a régi útvonal maradt a sima 1. út.  Mi az E-71 jelzést követve az autópályára tértünk rá, és csak a második kijáró környékén lett gyanús, hogy valami nem stimmel. Az egyik benzinkútnál beszerzett friss térkép segített a dolgon, bár azt nem nagyon értem, hogy egy teljesen új autópálya miért kapta meg a régi útvonal számát, illetve miért nem jelezték ezt valami közérthető módon Karlovac-nál, ahol a két út szétválik. Mindenesetre így kb. 70 km-el többet autóztunk, ebből 50 km. elég rossz út volt, illetve fölöslegesen fizettük Karlovac-tól az autópálya díjat. Az autópályáról Otocac-nál kell lejönni, itt viszont már világosak és érthetőek a jelzőtáblák, el sem lehet téveszteni Plitvicét.  Visszafelé már a régi 1. úton jöttünk, ami lényegesen rövidebb, nem fizetős, és vasárnap délelőtt igen jól járható volt.

A két napra szóló belépőjegy most (2006. V.) 100.- Kuna / fő. Mivel valahol olvastam, (talán az Index természetfotós fórumán) hogy egy négyfős társaság két női tagját 2004-ben lehúzták a nemzeti parkos őrök néhány száz kunára valami profi fotós engedélyre hivatkozva, külön rákérdeztünk, hogy ezzel mi a helyzet. A pénztáros nénitől kapott tájékoztatás szerint a sima belépőjeggyel annyit fotózhatunk, amennyi belénk fér, csak a kijelölt útról nem térhetünk le. A belépőjeggyel használhatjuk a tavakon közlekedő hajókat is, ezek kb. 20-30 percenként indulnak, illetve a két irányba közlekedő kisbuszokat is. A park területén addig maradhatunk, ameddig akarunk, csak arra kell figyelni, hogy a hajók 19.30-kor indulnak utoljára, és ha lekéssük, akkor vár ránk egy jó kis séta. Mi a belépőjegyünket pénteken késő délután vettük meg, és amikor rákérdeztünk, hogy mettől meddig terjed a két nap, azt mondta a pénztáros néni, hogy még vasárnap is visszamehetünk vele, csak le kell nála bélyegeztetni.

A környék teli van szálláshellyel, a magánházaktól az étteremmel is rendelkező panzióig terjed a választék. Mi Irinovacban szálltunk meg egy SEDRA nevű panzióban, ez a régi 1. útról könnyen elérhető, és a parktól kb. 7-8 km-re van. (SEDRA, Irinovac 149., tel: +385-47-784-401,  http://www.restoran-sedra.hr/index_en.htm e-mail: ivica.turkalj@ka.htnet.hr térkép: http://www.restoran-sedra.hr/karta_en.htm . A hely kényelmes, tiszta, mi kétágyas szobákat kaptunk. Az épületben étterem is van, így nem volt gond az étkezés. A szállás egy éjszakára egy főnek 105.- Kuna étkezés nélkül, természetesen eurót is elfogadnak. Egyébként most 1,- EUR = 7,- Kuna.

dp

Százbolha
2006, július 18 - 19:13
Százbolha képe

Mindig örömmel olvasom a fotózással kapcsolatos hasznos cikkeket.

Főleg azokat ,amelyek gyakorlati tapasztalatok alapján iródtak.

Csupán annyit szeretnék kérni a szerzőtől illetve azoktól, akik az ilyen jeleggű cikkeket "lektorálják", hogy törekedjenek a magyar szakkifejezések használatára ott ahol az indokolt.

Egy teljes nemzedéket lehet megrontani a "stop" szócska használatával. Pl. jelen cikk borzadványa: "ezzel 6 stoppal nőtt a megvilágítási idő"

Azt is jó lenne pontosítani, hogy a polárszürők fényvesztesége hány fényértéknyi, nehogy valaki félreértelmezze a szerző által közölt információt.

 

Százbolha

Rollei
2006, július 20 - 11:24
Rollei képe

Szia Százbolha:

Valóban nagyon zavaró tud lenni a magyartalan szóhasználat, engem is a gutaütés szokott kerülgetni az olyan szavaktól, mint a "nega" vagy az "optika", feltéve hogy az utóbbit az objektív szó megfelelőjeként használják.

De miért nem írsz egy rövid cikket a leggyakrabban használt hibás kifejezésekről, és azok pontos magyar megfelelőjéről?

Ez már csak azért is jó lenne, mert be lehetne linkelgetni ide-oda tanulmányozás céljából azoknak, akik durván vétenek az anyanyelvünk ellen. Másrészt hasznos is lenne egy megfelelő szószedet összeállítása, mert  sokan az ifjabb nemzedékből már nem is tudják, hogy mennyire helytelen az a kifejezés, amelyet éppen használnak.    

dp

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
A webhelyet a Drupal - egy nyílt tartalomkezelő rendszer - működteti