Sep
28

Adobe Photoshop Lightroom Beta 4

4.333335
Az adott értékelés: nincs Átlag: 4.3 (3 értékelő)

A Photokina nyitásának napján jelent meg a Lightroom Beta 4 is. Korábban az első Windows-os verzió, a Beta 3 kapcsán már tollat ragadtam. Akkor nem voltam túlságosan elragadtatva, így elég nagy várakozással tekintettem a Beta 4 elé. Rögtön a megjelenése utáni első reggel fel is tettem a Beta 4-et, majd két éjszakába nyúló estén át próbáltam kideríteni, hogy megfelelő lesz-e számomra. Ja igen, mellesleg nevet is váltottak. Belekerült egy Photoshop. Úgy látszik a marketingesek dolgoznak, és igyekeznek összekeverni az egyébként tiszta elnevezéseket. Mivel nem kiforrott annyira még az eszköz, hogy teljes áttekintést érdemes legyen róla adni, így csak egy blogbejegyzés formájában osztanám meg gondolataimat a jelen bétával kapcsolatban.

Mielőtt a részletekbe mennénk, szeretném kicsit pontosabban meghatározni, hogy mit is jelent a "megfelelő lesz számomra". Jelenleg az alábbi lépésekből álló munkafolyamat szerint dolgozom:

  • Az elkészült képek letöltése Downloader Pro-val. A képek a munkaterület lemezemre kerülnek (a struktúráról bővebben itt írtam). Megfelelő könyvtárnevekkel. Innen akkor helyezem át őket a nagyobb kapacitású archívum merevlemezre, amikor kezd fogyni a hely a munkaterületen. Persze az archívumot is rendszeresen böngészem, hátha találok valami jót még ott (vagy csak azért, hogy jókat röhögjek magamon, hogy "ezt a képet vajh minek tettem el"). Kicsit bonyolultabb a helyzet, ha terepen vagyok, mert akkor a munkaterület előtt a notebookomra kerülnek a képek, és már ott elkezdem kidolgozni őket (repülőn, szállodában, stb). A lényeg, hogy akármerre is vándoroljanak a RAW fájlok, az előhívási beállításoknak velük kell menni. (Ez volt az egyik oka, hogy anno a Rawshooter Premium mellett kötöttem ki).
  • Válogatás. Még a munkaterületen, vagy a notebookon (attól függően, hogy hová töltöttem le) átnézem a képeket és kidobom a hulladékot. Közben be is jelölöm azokat a képeket, amik elsőre jónak tűnnek, hogy majd a feldolgozáskor ne kelljen keresgetni.
  • RAW feldolgozás. Legyen akár az asztali gépem munkaterülete, a notebook vagy az archívum, a feldolgozás végére egy 16 bites színmélységű TIFF keletkezik. Lehetőleg valami nagyobb térfogatú színtérben - ami most Beta RGB. Az Adobe RGB kicsi, elvesztek olyan kékeket és sárgákat, amiket mind a fényképezőim látnak, mint a nyomtatóm meg tud jeleníteni. A ProPhoto meg pazarló és hajlamos poszterizálódni. Az eredmény egy előhívott mappába kerül.
  • Photoshop. Az élkontraszt növeléstől a film emulzió szimuláción keresztül a helyi színkorrekciókig minden, amire a képnek szüksége van. De leginkább a porszemek levakarása a spot healing brush sűrű használatával. A végén az eredmény egy projekteknek megfelelő mappába kerül.
  • Nyomtatás Qimage segítségével.

Nem használok "Digital Asset Management" eszközt, mert a könyvtárak nevéből megtalálom a szükséges képeket. Azt is előre kell bocsátanom, hogy nem hiszek az integrált programcsomagokban, amik mindenre jók kicsit, de semmire se jók igazán. Bevált csapaton sem szeretek változtatni - a szoftverfejlesztési szakmában eltöltött tetemes idő óvatossá teszi az embert, és egy idő után nem talál élvezetet abban, hogy levadássza miért dűlt össze valami egy ártalmatlannak tűnő programváltás miatt. Szóval óvatos duhaj vagyok az új programok kipróbálásában, és csak akkor szoktam váltani, ha tényleg valós problémára ad megoldást az új eszköz.

A sors fura fintora, hogy a jelenleg használt programokkal majdnem teljesen elégedett vagyok. Jó, persze van itt-ott pár idegesítő apróság, de azokat megtanulja elkerülni az ember. Miért írok most akkor mégis erről az egészről? Mert majd jövőre, vagy utána ki fogom cserélni az addigra elavult vázaimat. És mivel a Rawshootert sikeresen kinyírta az Adobe, így jó lenne olyan szoftvert találni, ami beleillik a fentebb vázolt munkafolyamatba, és valószínűleg az elkövetkezendő 10 évben a piacon lesz. Arról már nem is beszélve, hogy jó lenne a képek előhívási beállításait sem elveszteni kétévente (mert ugye ez történt, amikor C1-ről RSP-re váltottam). Elkezdtem tehát már most nézelődni, és természetes választásnak tűnik az a termék, amelynek fejlesztőcsapatába a Rawshooter fejlesztői is átmentek.

A helyzet most

A Beta 3 annyira gyatra volt, hogy fél óra után kihajítottam. A Beta 4 már annyira használhatóra sikerült, hogy nem kellett lefittyedt szájszéllel az "Add/Remove Programs" után nyúlni. Szóval elviselhető a preview építési sebessége. Nem mértem össze az RSP-vel centire, érzésre azért elmarad tőle, de nem túl rossz. Ja, ne felejtsük el bekapcsolni, hogy rendes preview-t építsen az importálás során, mert a RAW fájlokban lévő JPG-ket elég undormány mód jeleníti meg. A preview képek mérete is az RSP-hez közeli, 300kb nagyságrendjébe esik. Ez már használható.

Maga az interfész szép, jól esik dolgozni benne. Tetszik, hogy mennyire apró részletekig finoman kidolgozott (különösen a tone curve editorban az egyes régiók megjelenítése, amiben a görbe szakaszait tologathatjuk, fogott meg).

Üröm az örömben, hogy a szerkezet még mindig nem képes több szálon futni. A négy virtuális processzoromat (2 fizikai Xeon, és 2 HT-s virtuális) így csak maximum 25%-ra hajtja ki akkor is, ha közben épp csigamód vánszorog. Legalább a preview generálás és a szerkesztés mehetne külön szálon. Tudom, tudom, a többszálú végrehajtáshoz két, a témában gyakorlott szakember, meg plusz három hónap idő kellene... De az Adobe-nál vannak ilyenek (lásd Photoshop és Premiere, ami mind képes kihasználni a multiprocesszoros vagy a mostanság piacra kerülő dual core gépek előnyeit)... A memóriahasználat nem olyan vészes, 200-300 megát szokot megenni.

A Develop modulban a kontrollok kvázi valós időben reagálnak, ami nagy előrelépés a Beta3-hoz képest. A felület intuitív, de azért jó lenne valami koncepcionális bevezetőféle (erről majd még később). Néha viszont pontatlanok, és elég frusztráló, hogy például a beállított expoíció kompenzáció odébb ugrik és nagy hirtelen beégnek részek a képen...

A képminőségre, mint egyik legfontosabb tényezőre rátérve... Nem rossz. Kifejezetten tetszik az a megjelenés, amit a feldolgozott képek kapnak. Az RSP-hez képest szokatlan volt a zaj (még ISO100-on is zajosan az 5D képei), de összehasonlítottam a DPP eredményével, és kísértetiesen hasonlított rá. Ami nagyon jó, mert az RSP néha kissé műanyagot gyártott. Az árnyékok viszont hajlamosak poszterizálódni. Észrevehetően.

A metaadatkezelési képességeket csak röviden próbálgattam, mert nincs nagy szükségem rá. Meg mint korábban írtam, nem szeretem annyira a DAM szoftvereket.

És ezzel talán el is érkeztünk a legnagyobb fejfájásomhoz. Ez az egész könyvtározósdi. Miért KELL beimportálni a képeket? Miért nem lehet a metaadatokat eltárolni simán csak egy könyvtárból megnyitott képekhez? Miért nem lehet a képeket nevük, sorozatszámuk, vagy egyéb metaadat halmaz alapján azonosítani? Katasztrófa. Siralmas. Átgondolatlan. Itt van például az az eset, amikor a munkaterületről át akarom mozgatni a képeket az archívumba. Pech. Nem lehet. Nincs olyan művelet, hogy a fájlok átmozgatása. Marad az újraimport. Ezzel viszont az a gáz, hogy az összes beállítás elvész. Hohó, majd kirakom XMP-be (amit támogat elvileg), és akkor azt felismerve az új helyén majd visszatölti - gondoltam. Egy baj van csak, hogy az XMP fájlokba NEM teszi bele az előhívási infót (és ezért nem is kompatibilis az Adobe Camera RAW XMP fájljaival. Mint kiderült, ha Photo Binder-t csinálok, akkor az XMP mellé odatesz egy LRINFO fájlt is, amiben a beállítások vannak. Na meg a képeket is leteszi, tehát átmozgatás ugrott. Maximum a Binderbe ki, Binderből be módszer marad - de ekkor nem tudom kontrollálni, hogy hová is kerülnek a fájlok. Erre az egészre annyira nem tudok gombot varrni, hogy jelen pillanatban a jó öreg kifejezéssel élve "showstopper". (Ja, és azt a fejlesztőt vagy tervezőt, aki a Library áthelyezése / másik Library megnyitása funkciót nem a beállítások közé tette a menüben, hanem kitalálta, hogy Ctrl+Shift-et nyomva a Lightroom ikonra kattintáskor lehessen beállítani, azt minimum ki kellene herélni).

Már második napja nyomogattam a programot, amikor kezdett eluralkodni rajtam egy érzés. Az az érzés, amit olyan projektekben szoktam érezni, ahol tiszta és világos koncepció nélkül állnak neki a fejlesztők resszenteni valamit. És tényleg. Nem tudom eldönteni, hogy ez a program most mi is. Egy RAW konverter? Egy RAW konverter plusz DAM eszközök? Teljes fotó-kidolgozási folyamatot támogató izé? Netán egy válasz az Apple Aperture-re? Vagy egy kísérlet? Az RSP-nél tiszta volt az üzenet: "gyerekek, egy kicsi, gyors, kafa RAW konvertert csinálunk, ami lemos mindenkit a piacról". Itt viszont a támogató fórumok hosszas böngészése után sem derült ki, hogy miisezahogyishívják. Az egész azért bosszant nagyon, mert amúgy meg a képkidolgozási részt nagyon eltalálták. Csak a többi sallang nem kellene. Bár ahogy a szoftverpiacot most elnézi az ember, nem ők az egyetlenek ezzel a hozzáállással. A Lightroom fórumok is hangosan a fotós sorstársak kiabálásától, de úgy látszik az ignorancia ma divatos. Pedig emlékeszem még azokra az időkre, amikor azt mondta az Adobe, hogy az egész Beta periódus arra lesz, hogy a fotósok igényeire szabja a szoftvert...

Mi kellene még, hogy jó is legyen?

Most, hogy kieresztettem a gőzt, konstruktív leszek. Összeszedtem egy listába, hogy mik azok a dolgok, amiket meg kellene javítani, hogy használni tudjam a Lightroom-ot.

  • Mindenek előtt a Library mellett direkt könyvtár megnyitás. Ehhez tartozik az is, hogy ha egy képet áthelyezek, akkor tudja azonosítani, hogy ha az adott RAW fájlon már dolgoztam, és automatice megtalálja hozzá a beállításokat. E nélkül nem repül.
  • A képböngészés során fájl név alapján történő sorba rendezés.
  • Választható kimenő színtér. Vagy legalább a Beta RGB-t ismerje helyből.
  • Többszálú végrehajtás.
  • Legalább a rating beolvasása az RSP beállítás-fájljaiból, hogy ne kelljen majd 20000 képből újra kiválogatni ezeket. De az sem árt, ha a többi beállítást is áthozza.
  • Sebesség, sebesség, sebesség. Döbbenetes élmény most elindítani utána egy Rawshooter-t vagy egy BreezeBrowsert. Azok gyorsak.
  • Fast proofs. RSP tudja. C1 tudja. És tényleg gyors generálásra gondolok, de úgy, hogy nem akarok hozzá webes galériát se.
  • Kikapcsolható modulok, amik nem kellenek. (Print és Web tipikusan. Nem is értem minek a Print, ha például a port nem lehet leszedni a képről előtte).

Várok és majd kiderül. Ha meg mégse fogja kielégíteni az elvárásaimat, akkor vagy visszatérek a C1-hez, vagy pedig utánanézek pár újonnan feltörekbő konverternek, mint amilyen például a LightZone. Összességében sajnálom, hogy egy részben zseniálisan kidolgozott alkalmazást a többi rész átgondolatlanságával és gyatra implementációjával így tönkretesznek. Igaz, még csak Beta 4, így talán van remény.

Hozzászólások

peti
2006, szeptember 29 - 17:41
peti képe
Most nem teljesen tiszta: ha az Adobe lenyeli a Pixmantecet, akkor övé az egész Rawshooter, nem? Őszintén szólva mióta raw-ba fényképezek azóta a PS már csak a 2. számu program, amit leginkább használok, az első a Rawshooter. Egyértelmüen kiváló program, amit maximum finomítani kell. Tán még olcsóbb is lenne, hisz 1-2 új ötlet bele + Adobe név és már veszik is mint a cukrot. Akkor mit kell nekik erölködniük egy ilyen progival?
Vagy csak én egyszerüsítem le tulzottan?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
A webhelyet a Drupal - egy nyílt tartalomkezelő rendszer - működteti