Scan helyett repró

Fotobarkács
4.857145
Az adott értékelés: nincs Átlag: 4.9 (7 értékelő)

A háztartási kategóriájú szkennerek filmszkennelő képességei, mint tudjuk, igen korlátozottak. Még ha a minőség éppen meg is felelne aktuális céljainknak, a gyártók szándékos (hardveres vagy szoftveres) nehezítésekkel teszik lehetetlenné a használatukat. (2 kockás filmtartó, automata expozíció, stb.) A valóban használható filmszkennerek viszont az amatőrök számára megfizethetetlenek. A reális kompromisszumnak szánt, - tapasztalatom szerint használható - Epson V750 pedig a forgalmazás anomáliái következtében elég nehezen hozzáférhető. De még ha hozzá is jutunk egyhez (vagy akár egy drágább típushoz), még mindig adódhatnak kellemetlenségeink, ha például tekecsben lévő negatívokat szeretnénk szkennekni. Nekem például tucatjával vannak ilyenek, részben még a 70-es évekből, melyeket 30 év elteltével felvagdosni (és főleg kiegyenesíteni) a lehetetlennel határos. Mit tehetünk ebben a helyzetben?

Reprózni kell.

Soósnál, vagy fotóbörzén fillérekért kapható békebeli NDK harmonika kihúzat diamásoló feltéttel. Ehhez már csak egy adapter kell, hogy digitális gépünket (esetemben EOS 10D) rá tudjuk csatlakoztatni. A 6 Mpixel a negatív méretére vonatkoztatva kicsivel több, mint 2000 dpi-nek felel meg. Nem éppen sok, de vállalható kompromisszum. Pofon egyszerű, ám az ördög a részletekben lakozik. Nézzük:

Első komoly probléma, hogy a kihúzatot geometriailag úgy tervezték, hogy full-frame Leica formátumról normál objektívvel (50mm) full-frame Leica formátumra másoljunk vele. (1:1 leképzés). Esetleg kisebb részletet nagyítsunk ki full-frame-re. Esetünkben azonban (EOS 10D) full-frame-ről kell APS-C-re kicsinyíteni (1,6:1 leképzés). Ez már nem oldható meg 50-es optikával, mert ehhez annyira kellene csökkenteni a kihúzatot, amennyire az már nem nyomható össze. (Az öntvény, és a teljesen összenyomott papírharmonika vastagsága nagyobb ennél). Számításaim szerint 80 és 100 mm közti optika jöhet szóba, e fölött ugyanis már a negatív és az érzékelő távolsága adódik nagyobbra, mint a sín hossza. Az NDK kínálatból a 80-as Pancolar, vagy a 100-as Pentacon jöhet szóba. Előbbi sajnos nincs birtokomban, utóbbi viszont (rekeszelve is) lágy rajza és egyéb leképzési hibái miatt nem állta meg a helyét. Végül egy lengyel Krokus nagyítógép objektívje, a szintén 42-es menetes Emitar 4,5/80 oldotta meg a helyzetet. Ezt 6x6-os mérethez gyártották, APS-C szenzoron gyakorlatilag nem látni torzítást.

Következő problémával akkor szembesültem, mikor fölraktam gépemre a portrémarkolatot. A kihúzat öntvénye ugyanis nem engedi, hogy olyan vázat tegyünk rá, amelynek mindkét irányban (alul és fölül) van a foglalat síkjánál előbbre nyúló alkatrésze. (Fölül azt hiszem minden DSLR váznak van: prizmaház, vaku.) Ezen egy közgyűrűvel segítettem, amit a váz és az öntvény közé tettem, azonban ezt csak azért tehettem meg, mert a nagyítógép objektív tubusa rövidebb, mint a szabványos M42-es objektíveké, mely utóbbiakkal tehát csak markolat nélküli vázzal dolgozhatunk.

Ezután következett a világítás megoldása. Ennek ugyanis egyenletesnek, megfelelő erősségűnek, és (ha diákat is szeretnénk reprózni) lehetőleg napfény színhőmérsékletűnek kell lennie. Sok kudarcba fulladt próbálkozás után végül a következő megoldás vált be:
Az egész kihúzatot a rajta lévő állványcsavarral függőleges helyzetben (film alul, gép felül) szintén NDK repróállványra fogtam fel. Alá a tárgyasztalra helyeztem el egy kisméretű átvilágítót, ez adja a beállítófényt. Mellé két oldalra 1-1 kis lapos segédvakut helyeztem, szigorúan egyformákat. A segédvakuk elvillantását egy harmadik vaku végzi, amelyik hosszú szinkronkábellel a géptől kapja a jelet, és úgy van elhelyezve, hogy a segédvakuk lássák, de a negatívra ne jusson a fényéből. Az árnyékolásra egyébként még visszatérek. Felmerülhet a kérdés, miért kell két vaku (plusz egy harmadik), miért nem elég egy? Nos, ha azt az egyet középre tennénk, az erős, pontszerű fény a mattüvegen keresztül is meglátszana, így a világítás nem lenne egyenletes. (Ha oldalra tennénk, szintén nem lenne egyenletes, ezt azt hiszem, fölösleges is magyarázni.) Úgy kell tehát elhelyezni őket, hogy ne kerüljenek a képre, ha - képzeletben - kivesszük a filmtartóból a filmet is, és a mattüveget is, és az üres kereten keresztül nézzük. Az optikai tengelyre azonban szimmetrikusak kell legyenek. Sarkalatos kérdés a fényerő beállítása. A gép ISO értékén nem jó változtatni a zaj miatt, maradjon csak a legalacsonyabb értéken. Az objektív fényerejét sem tanácsos kimozdítani a 8 - 11 tartományból, mert ugrás szerűen romlik a képminőség. Az olcsó segédvakuk fényerejét megint csak nem lehet változtatni. Marad tehát a távolság, változtatása, vagy neutrális szürke szűrők. Eesetleg további vakuk, vagy a vakuk elé pausz, vagy másolópapír rétegek elhelyezése, ez azonban óhatatlanul változtatni fog a fehéregyensúlyon. A fény erősségét egyébként úgy célszerű beállítani, hogy film nélkül éppen beégjen a teljes képkocka, a film alapfátyolával azonban éppen ne, ("jobbra" exponálás) függetlenül attól, hogy negatívval, vagy diával dolgozunk. Minél jobban sikerül megközelíteni az alapfátyollal a hisztogram jobb szélét - anélkül, hogy elérnénk - annál finomabb tónusátmeneteket kapunk. A finomhangolást úgyis a RAW konverzió során kell elvégezni. Ekkor a negatív kontrasztját jelentősen növelni fogjuk, ugyanis a negatív tónusterjedelme a hisztogramnak kb 1/3 ... 2/3 részét tölti ki. Már ebből is látszik, hogy a módszer negatívra CSAKIS RAW fájlokkal működik, JPG-vel, vagy 8 bites TIF-fel kár is próbálkozni. A RAW konverzió részleteire még visszatérek.

Nehézséget okozott a megfelelő árnyékolás is. A diamásolóhoz gyárilag adott árnyékoló ernyővel ugyanis nem csak a vezérlő vaku fényét volt nehéz leárnyékolni, hanem a plafonról és a falakról szóródó vakufény is fejfájást okozott. Ezért még egy kihúzatot vettem egy börzén, melyből csak az egyik öntvényt és a harmonikát használtam fel (egy napellenzővel kiegészítve). Nem egyszerű feladat az élesség beállítása sem, ez leginkább próbafelvételekkel lehetséges. Külön bosszúság, hogy a keretes diához egész más beállítás tartozik, mint a tekercshez.

És most vágjunk bele a RAW konverzió szépségeibe! A dia viszonylag sima ügy, ugyanúgy dolgozhatunk vele, mint ha eleve digitális felvétel volna. Nézzük inkább a negatívot! Én Adobe Camera Raw-val próbálkoztam. Az automata beállításokat természetesen ki kell kapcsolni. A dolog lelke a kontrasztgörbe, melyet úgy kell beállítani, hogy balról jobbra ne emelkedjen, hanem süllyedjen. Ezzel egy lépésben elvégezzük a pozitívba való átfordítást is. Sajnos az ACR-val valamiért csak akkor működik, ha a "saturation" csúszka -100 értékre le van húzva. Ez fekete-fehér negatívnál éppen jó, de színeset eszerint nem lehet ezzel a módszerrel konvertálni. (RawShooter Premiummal egyébként működik, de a szímnaszk korrekt eltávolítása gyakorlatilag a lehetetlennel határos). A kontrasztgörbe, és a szokásos csúszkák segítségével egész jól be lehet állítani a kép tónusait, de néha elkerülhetetlen, hogy Photoshopban még egyszer elővegyük a fájlt. Ne ijedjünk meg, bátran rajzoljunk egészen extrém alakú, többször ide-oda kanyarodó görbét! Sztenderd nem létezik: ahány féle téma - megvilágítás - emulzió - hívó - hígítás - hőmérséklet - kevergetés - stb kombináció elképzelhető, annyiféle görbe kell. Természetesen a csúszkák egész másképp működnek, mint várnánk, de kis gyakorlással meg lehet szokni. Színes negatív esetében, illetve kontrasztgörbét tartalmazó RAW konverter hiányában a RAW fájlból először 16 bites TIF-et kell készíteni, majd ezt már bármilyen képszerkesztőben (ami egyáltalán kezeli a 16 bites fájlokat) megmunkálhatjuk. RAW-ból 16 bites TIF elvileg információveszteség nélkül készíthető, persze nem árt résen lenni, mert egyes "felhasználóbarát" automatikus beállítások azért keresztülhúzhatják a számításainkat. Legjobb a "lineáris" opciót kiválasztani, ha programunk felkínálja. (A Canon File Viewer Utility például felkínálja, csak kicsit el van dugva.) A színes negatívnál - mint már említettem - a színmaszk is nehezíti a helyzetet (ezzel az olcsóbb szkennereknek is meggyűlik a bajuk). Kiindulópontként segítségünkre lehet egy kalibrációs ábráról negatívra készült repró, melyet most ismét lereprózunk. Persze elvileg minden negatívtípushoz más kalibráció szükséges, és nem tűnik túl reálisnak érvényes szavatosságú Orwo negatívot szerezni erre a célra.

A módszer előnye - olcsóságán, és "tekercsfilm-opcióján" kívül még - a gyorsasága. Jól használható például olyan esetekben, ha tulajdonosa nem meri ránk bízni a negatívokat, arra pedig nincs idő, hogy a helyszínen szkennelgessünk. Egy tekercs szkennelése általában egy-másfél óra körül mozog, ezzel a módszerrel 10-15 perc alatt végezni lehet vele. (Mármint a felvétellel, a konverzió természetesen hosszadalmasabb, de azt már utólag is elvégezhetjük.)

Hátránya, hogy rollfilmre nem használható. Bár némi kézügyességgel összebarkácsolhatunk ilyet is, de a hozzá valók jóval ritkábban, és drágábban bukkannak fel, mint a Leica mérethez. Én ezt egy nagyítógéppel oldottam meg, (ld kép) ennek részletezésétől eltekintek. További hátrány, hogy (továbbra is 6 Megapixelt feltételezve) 4x6-osról 1200, 6x6-osról kb 950 dpi-nek megfelelő kópiát kapunk, mely utóbbi a négyzetes forma miatt csak 4 Megapixelt használ ki a 6-ból.

A képeken látható filmes váz természetesen csak illusztrációként szolgál.

Hozzászólások

Báthory Péter
2007, március 21 - 02:28
Báthory Péter képe
Nagyon tetszik a megoldásod, elég korrektnek és jól kezelhetőnek tűnik. Be kell valljam hogy én is próbálkoztam diamásolóval, csak az enyém nagyságrendekkel egyszerűbb felépítésű, bár kezelhetősége és feltételezem a vele készült képek minősége messze alul marad a te "profi" gépezetedel szemben.

Abból indultam ki, hogy minél jobb leképezési arány kéne. Ez a Nikon D50 alapobiját rögtön ki is lőtte, így maradt a Tamron macro telém ami 1:2-es aránnyal teljesen megfelelőnek tűnt.
Elmentem hát a bótba, vettem 8 centi átmérőjű ereszcsatorna csövet, és méretre vágtam (legkisebb fókusztáv + 5-10 centi hogy rá lehessen húzni az objektívre). A csőhöz faragtram egy Dexion szögvas tartót (szekrényekzez használják mert előre fúrt lukak vannak rajta) és rácsavaroztam a csőre, így a fényképezőt állványmenetnél fogva lehet rácsavarni a szerkezetre, az egészet pedig opcionálisan fényképező állványra.

Már csak egy apróságot kellett megoldani, a diatartó adaptert:
esetemben egy kerékpártükör műanyag része volt jó, mivel pont 8 centis mint a cső.
A közepét kivágtam 3:2-es arányban és univerzális:) floppy rugókat barkácsoltam rá (ez a floppyk elhúzható része, nagyon vékony, nagyon rugalmas acél, méretre vágva a leghasznosabb barkács kellék). Így ebbe egyszerűen bele lehet csúsztatni a diát és csak kattogtatni kell :)

Megvilágításnak tökéletesen megfelelt egy 500W-os reflektor jó erős soft szűrővel, de most hogy kész a vakuvezérlőm lehet hogy áttérek a vakukra.

Egy kérdésem lenne, a képen látható segédvakuk hova villantanak? Mert látszólag a levegőbe, nem pedig az átvilágítóba...
peti
2007, március 21 - 07:45
peti képe
Kisfilmre jó megoldás... De rollfilmet kár lebutítani 4-6-10 Mp-re (éppen a lényege veszne el) szerintem. Valamint hiába tudsz belőle 16 bites TIFF-et csinálni rawkonverterrel, de abban max 12 bites színmélyég lesz, mivel az érzékelő ennél többet nem tud, míg egy szkenner valóban 16 bit színmélységnyi infót olvas ki a nyersanyagból. Szal, inkább érdemes összeállni másokkal és beszerezni egy szkennert. V 750-nél olcsóbb szkennerek (a 100 e Ft feletti kategóriában) is igen jó eredményt produkálnak.
kmrmtms
2007, március 21 - 21:59
kmrmtms képe
Meg lehtne nézni, néhány reprot, amit a fenti eszközzel készítettél? Esetleg scannelt képpel összehasonlíttva?

Hozzáfűzés:
egy röntgenképet kellene bescannelnem, de elég gagyi a scannerem és nem sokra jutottam vele, amikor is jött a nagy ötlet, kitettem egy fehér képet a monitorra, elélógattam a röntgenképet, aztán lefotóztam, persze profibb lett volna ha lefektetem, de így is sokkal jobb eredményt kaptam mint a scanneléssel, persze azért egy egyenletesen világító monitor nem árt hozzá
Tapper
2007, március 22 - 01:09
Tapper képe
Tetszik a cikk, én is régóta gondolkodom egy hasonló kivitlezésen. Talán érdemes lehet kipróbálni, hogy többféle expóval HDR képet csinálni, Photoshoppal összeilleszteni és mondjuk 32 bitben arhiválni. A másik amit még kipróbálnék, hogy adott körülmények között, a kihuzatot úgy beállítva, hogy a kép egy részét, mondjuk a negyedét fedje le, majd így mátrix-panorámát készítve növelhető a felbontás, 6Mpixelről akár 30-40Mpixelre is... gondolom én... Egy-két tesztképre én is kiváncsi lennék, főleg olyanra (ha van) amit lapszkennerrel is digitalizáltál, hogy össze is lehessen hasonlítani.
kadar
2007, március 22 - 12:03
kadar képe

Nagyon jó cikk, de kicsit lehet még finomítani a kivitelezésen. Epítettem egy hasonlót én is pár éve, a mai napig ezt használom, hiába a szerkesztőség diaszkennere... a minőség összemérhető, a reprózás gyorsabb. Az enyém a következőkben tér el:

-Schneider Componon 50/4 és Rodenstock Rodagon 50/2,8 - as kiváló minőségű, kis túlzással manapság fillérekért kapható (használtan!!) nagyító-objektívek egy 15 és 45mm-es közdarabon, ami M39 és M42 átalakító is egyben. Ez közvetlenül csavarható az ef-M42 átalakítóba, ezáltal pontosabb, mert nincs harmonika.

-TTL kábel segítségével szembevakuzva tapasztaltam a legjobb eredményt, jobb mint az indirekt megoldás, ha sikerül eltalálni az optimumot. Jó szolgálatot tesz a régi német kihuzat gyári fényterelője is. Ezen módszer előnye még, hogy nincs felesleges vaku és annak legkisebb mértékben visszavert fénye.

Az egyetlen gyenge pont a cmos tisztasága, ugyanis kicsit rekeszelve is megjelennek a képen a legkisebb szennyeződések.

Röviden ennyi. Egyébként nagyon tetszik a cikk, több hasonló kellene!

f.domino
2007, március 25 - 19:37
f.domino képe

Köszönöm az érdeklődést! Ha lesz tárhelyem, lehet, hogy felteszek egy képet így is, úgy is, bár ebben a felbontásban már nem lesz sok különbség.

A segédvakuk pontosan a levegőe villannak. Így is pont elég a fényük. Villanhatnának a mattüvegre (pardon, plexire) is, de csak akkor, ha sikerülne pontosan egyforma szögben megdönteni őket. (az optikai tengelyre szimmetrikusan). Ez persze további barkácsolással eléthető, de nem fontos. Fő a szimmetria.

A por komoly probléma (persze a szkennelésnél is). A matt plexin lévő por is meglátszik a nagy mélységélesség miatt. Nyitott rekesszel viszont nagyon nehéz az élességállítás, mert az AF-re tervezett vázak semmi segítséget nem nyújtanak. Lásd az emulátor csip esetét egy másik cikkben!

mulder
2007, április 3 - 11:31
mulder képe

Én is töröm a fejem egy hasonló megoldáson... Ezt a módszert azoknak ajánlom, akiknek nagy mennyiségű negatívja vár archíválásra és a minőség nem elsődleges. Az én esetemben pont ez a helyzet: adott egy fősikola 50 éves fotó archívuma, 100-150 tekercs kép, többnyire kategorizálatlanok. Nem éppen profi fotók, inkább csak kordokumentumok. Egyszerűen nem érné meg szkennerrel archiválni (idő, szkenner ára).

Én egy Soligor diamásoló cuccra gondoltam vakuval megtámogatva, de a tekercs filmeket nem tudom hogy kezeli-e. Van valakinek ilyennel tapasztalata?

bébé
2007, augusztus 28 - 12:20
bébé képe

Hasonló gondolatok foglalkoztatnak. Megvilágításnak egy 36 cm kör neont tettem egy hungarocellel kibélelt dobozba, erre szreltem egy Magnifaxot, 6x9-24x36-ot, vágott vagy tekerecs filmet is fogad a szerkezet. Az obi helyére a digi gépet. Tapasztalatom szerint a minőség érdekében fontos, hogy a film síktól 12-15 cm-re legyen az objektív. Elfodható az eredmény, csak a színes nega fordítására várnák ötleteket, mivel véleményem szerint a RAW túl bonyolúlt nagy mennyisében. A JPG pont elég monitor méretben, na meg tárolni.

BÉBÉ

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
A webhelyet a Drupal - egy nyílt tartalomkezelő rendszer - működteti