Képek amelyek megváltoztatták a világot IV.

Híres képek
4.875
Az adott értékelés: nincs Átlag: 4.9 (8 értékelő)

A kép amely befejezett egy háborút, de tönkretett egy életet:

"A Saigoni rendőrfőnök kivégez egy Vietkong foglyot" (Eddie Adams, 1968)

Eddie Adams, az Associated Press fotósa írta, hogy a fénykép az egyik legerősebb fegyver a világon, és ez nem véletlenül hangzik autentikusan tőle. Leghíresebb képe 1968-ban készült Vietnámban és a maga brutális valóságában mutatja meg, ahogy egy rendőrtiszt közvetlen közelről kivégez egy megbilincselt vietkong foglyot. A kép nem csak Pulitzer díjat hozott Adamsnak, hanem közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az Amerikaiak véleménye gyökeresen megváltozzon a Vietnámi háborúról.

A kép komoly és igen erős politikai tartalma mellett a valóság, amit ábrázol, korántsem annyira fekete-fehér mint az elsőre gondolnánk. Adams képe nem mond el semmit az előzményekről, nem beszél arról, hogy a lelőtt ember egy Vietkong bosszú-század parancsnoka volt, aki korábban, ugyanazon napon fegyvertelen civilek tucatjait végezte ki és a statárium hatálya alatt a kivégzése akkor és ott "jogszerű" volt. Mindezek ellenére, vagy talán pont azért mert a háttér a szemlélő előtt rejtve maradt, a kép azonnal a Vietnámi háború kegyetlen barbarizmusának szimbóluma lett, a ravaszt meghúzó tisztet - Nguyen Ngoc Loan tábornokot - pedig ikonikus gazemberré tette.

A fénykép, mint szomorú örökség Loan egész életét végigkísértette. A háború után bárhová is ment, felismerték. Miután az Ausztráliai veterán kórház megtagadta a kezelését (pár hónappal a kép készülte után megsebesült és elvesztette az egyik lábát) , az Egyesült Államokba ment, ahol emberjogi aktivisták komoly, de sikertelen kampányt folytattak hogy elérjék a deportálását. Miután felépült sérüléséből visszatért Saigonba, ahonnan Dél-Vietnám 1975-ben bekövetkezett elestét követően az Államokba ment és Virginiában telepedett le. Nyitott egy pizzázót és csendes életet élt, de múltja itt is utolérte, 1991-ben felfedték kilétét és kénytelen volt bezárni az éttermet. Loan 1998-ban, 67 éves korában hunyt el rákban.

Adamsot egész életében bántotta, hogy a képe ilyen hatással volt Loan életére. Amikor megtudta, hogy Loan meghalt így írt:

"1969-ben Pulitzer díjat nyertem egy képpel, amelyen egy ember lelő egy másikat... A tábornok megölte a Vietkong-ot, én pedig megöltem a tábornokot a fényképezőgépemmel. A fénykép az egyik legerősebb fegyver a világon, mert az emberek hisznek a fényképeknek, pedig azok hazudhatnak még akkor is, ha nem manipulálják azokat. A fényképek fél igazságokat hordoznak... ... A képem teljesen tönkretette Loan életét, de Õ soha nem hibáztatott engem. Azt mondta, hogy ha én nem készítem el a képet akkor elkészítette volna más..."

Hozzászólások

amator
2007, október 27 - 06:39
amator képe

A felvétel híres lett. A történet érdekes, de ilyen az élet. Minden képp' segített a háború / megszállás/ befejezésében.

Manapság messze nincs ilyen ereje egy képnek. Olyan mennyiségben zúdul ránk a borzalom, hogy szinte teljesen érzéketlenné váltunk. A tévé tudósítások és az újságok egyebet sem mutatnak, csak katasztrófákat, felkoncolt, vagy felrobbantott emberfoszlányokat. A nézők pedig eszegetnek, iszogatnak a foteljeikben. A WP kiállításon tocsog a vér. A hazai sajtófotósok is legszívesebben beledugnák a gépüket az áldozat belébe, vérébe, mint a dögkeselyű a gnú hasába. Aztán egyebet sem látok a híradókban, mint a fejbe kólintott és méltatlankodó riportert okt. 22.-én. Azt talán nem tanítják a fotós gyorstalpalóban, hogy a kukásmellény nem olyan biztonságos, mint a lovagipáncél.

Engem bőszít ez a riporteri lihegés, az olvasók pedig szarnak az egészre. A képanyag pedig fantáziátlan és kommersz. Ebből születik a légyszaros cécédé, meg a megroggyant Parlament. Ne akarjon mindenki Robert Cappa lenni !

Sefi
2007, október 27 - 09:17
Sefi képe
Teljesen egyetértek a hozzászólás írójával. WP kiállításra már rég nem járok, nem tudnék nyugodtan aludni.
usererror
2007, október 29 - 12:55
usererror képe

Teljesen egyetértek. Sajnos nekem is el kellett szenvednem a Wp kiállítást, de akár játszhattam volna a Quake hentelő játéksorozattal is, az elért hatás nagyjából ugyanaz lett volna...

Nem mindig erről szólt ám a sajtófotó, a riportfotó. A fotografálás pedig pláne.

attila7575
2007, november 3 - 18:41
attila7575 képe
Amellett, hogy teljesen egyetértek, a másik oldalt is ki szeretném hangsúlyozni. Amellett, hogy elítélem a fotóriporterek gátlástalanságát, felhívnám a figyelmet arra, hogy miért is történik mindez: mert erre van igény. Nézd meg egyszer, történik egy közúti baleset, elütnek valakit, a sok bunkó birka meg megy oda nézni. Szinte falják a szemükkel a történteket. Hátha lehet látni egy kis vért, egy kis szenvedést. Ingyen mozi! Mit gondoltok miért voltak régen nyilvánosak a kivégzések, a lefejezések, az élve elégetések? Mert az emberek undorító, selejtes természetét és kíváncsiságát ki kellett elégíteni. Annyira tudom gyűlölni az embereket...
Maty
2007, november 4 - 23:00
Maty képe
Igaz is, meg nem is. Az emberek elsősorban azt falják, amit kapnak. És itt a probléma: ÉRTÉKET kellene nyújtani, akkor kénytelenek lennének "beérni" azzal.
Vesalius
2007, november 6 - 21:21
Vesalius képe

Szép. Egy tömeggyikos kétséges jogosságú megölése, mint a vietnámi háború amerikai barbarizmusának szimboluma. Hazugság, állandósítva. Ideológiai alapon - hisz aki ma is az eredeti "értelmezést" viszi tovább, és akkor is sulykolta a hazugságot, az ideológiai alapú tömeggyilkosságot, ha az ideológia az övé, elfogadja, jogosnak tartaja, az ellene való fellépést viszont nem. (X szabadságharcosa Y terroristája.) A konkrét esemény értékelése és az egész háborúról alkotott vélenény koránt sem függ szorosan össze.

Nyugton alszik, aki ehhez adta az eszközöket? Vagy fölmeti magát - én csak rögzítettem a pillanatot, a többi nem rám tartozik? Vagy esetleg üvölteni kellett volna - nem ez a valóság, hogy hazugságot faragtak a pillanatból? Visszavonni a közlés jogát?

Az írástudó felelős művéért. A fotós?

Valamiről egy hazug állítás megkérdőjelezi az összes róla szólót. Ez az egyszeri hazugság veszélye. Ha valaki egy jelentős ügyben hazudott, vajon máskor ....

tkozsdi
2007, november 7 - 11:25
tkozsdi képe

Egy fotó készitő akkor válik felelőssé amikor közzéteszi fotóját! Nem kell háborunak lenni ahhoz, hogy olyan képek készüljenek amelyek megrengetik a világot. A lényeg az hány embert érint? Maradjunk kicsiny hazánkban. A II. vlágháborúban azért léptünk be a háborúba mert Hitlermegigérte, hogy vissza kapjuk az elcsatolt területeket. Ismerjük a végeredményt! 1956-ban a padlás lesöprés, kitelepítések,Recsk stb. 2006. okt.23. Azért azt talán kijelent hetjük, aki farkasok közé keveredik, annak farkassá kell válni, mert különben széttépik a farkasok!

Észre sem vesszük,hogy egy darálóban vagyunk. Egy jobb sorsra érdemes nép guzsba van kötve. A történelem hamisitástól a kicsinyes személyeskedésig itt minden jelen van.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
A webhelyet a Drupal - egy nyílt tartalomkezelő rendszer - működteti