SMP Archív: Azt mondod, felcsapnál profinak?

Vasárnap Reggeli Fotográfus
4.333335
Az adott értékelés: nincs Átlag: 4.3 (6 értékelő)

Könnyű nekünk amatőröknek, csak magunknak fényképezünk. Ha meg akarunk, végezhetünk „profi" munkát. A magukat „profi"-nak nevező fotósok 75%-a valójában nem az - csak olyan emberek, akik hébe-hóba pénzt kapnak a munkájukért. Ez nem teszi őket profivá. Az én definícióm szerint profi az, aki teljes munkaidőben fotózással foglalkozik és keresetének 80%-a képeinek eladásából származik. Mi amatőrök dolgozhatunk saját magunknak is, találhatunk saját témákat saját érdeklődésünk szerint. És természetesen mindent lefényképezhetünk. Portrét, családi képet, épületet, csendéletet, tájképet, bármit.


Az amatőrök bármit lefényképezhetnek, amit szeretnének, még az  alkalmi csendéletet is. Egy profi valószínűleg nem készítené el ezt a képet, hacsak nem fizetne neki a Barack és Citrom Termesztők Szövetsége. (Sony F-707)

Hallok időnként amatőröket eltűnődni azon, hogyan próbálnak profi fotóskarriert kezdeni. Be kell vallanom, ilyenkor megfagy az ereimben a vér. Amatőrök számára kevés ennél misztikusabb szakma van. Először is, a munka 70%-a marketing. Ha nem vagy jó a marketingben, nem élvezed, vagy nem akarod csinálni, akkor nem jutsz majd túl messzire.

A profizmus a pozícionálásról is szól. Emlékszem egy elég szánalmas levélre, melyet egy fotóstanonctól kaptam mikor még a magazinnál dolgoztam. A levélben leírta, hogy negyedik évfolyamos a fotósiskolában, és természetfotózásból szeretne megélni, amint végez. Azt írta, nem készített még túl sok természetfotót, mert a sok utazást nem engedhette meg magának, de felhasználhatom a képeit, amiket eddig készített. A levél mellett küldött hat diát, mindegyik sivár kép ugyanarról a nehezen leírható hegyről. Csatolt egy 8 oldalas szerződést is, benne kikötve a képek felhasználásának minden egyes paramétere és a fizetés módjai, amit csak el tudsz képzelni.

Az első dolog, amit a „pozícionálás" jelent az, hogy meg kell bizonyosodnod arról, hogy van kereslet arra, amit csinálni szeretnél. A természetfotózásban olyan öldöklő verseny van, hogy abban csak maroknyi nagyszerű fotós - akik egyben nagyszerű üzletemberek is - tudnak boldogulni. A kölyöknek annyi esélye sem lenne itt, mint hópihének a vaskohóban. Rengeteg ember szaladgál még rajta kívül ezer és ezer kitűnő természetképpel a zsebében, és még ők sem élnek meg belőle.


Rengeteg portrét készítettem az évek alatt, néha pénzért, néha nem. Ez nem tesz engem profivá.

A másik dolog, amit a „pozícionálás" jelent az a specializáció. Rengeteg hivatásos fotós elbukik, mivel nem hajlandók skatulyába zárni magukat. Hiszik (általában megalapozottan), hogy hozzáértésük széleskörű, és mindenféle munkát el tudnak végezni - egy belső tér ezen a héten, egy portré jövő héten, ipari kütyük katalógusfotói meg utána. Sajnos ez nem egyezik a vevők gondolkodásmódjával. Az ipari kütyük fotóinak megrendelői a legjobb ipari kütyü fotóst akarják, és nem álmuk netovábbja, hogy egy portréfotóst alkalmazzanak erre a célra. Ismertem egy srácot, aki fém alkatrészeket fényképezett egy ügyfelének, és meglepődött, amikor az ügyfele egy bizonyos munkára másik fotóst alkalmazott. Mikor rákérdezett, a vevő azt mondta: „De hiszen te öntödei darabokat fotózol. Ez a munka jármű alkatrészekről szólt." Ez ilyen durva!


Az egész a VSF miatt van

A VSF („Védd a Saját Feneked") jellemzi a legjobban a profi fotó megrendelők tipikus gondolkodásmódját. Ne feledd, az ügyfelek az adott munkára leginkább megfelelő személyt szeretnék megszerezni. Az a személy, aki alkalmazza és fizeti  a fotóst legtöbbször jelentési kötelezettséggel tartozik számos főnök felé a céges hierarchiában. Egy ügynökség művészeti igazgatója felel az account managerének, aki felel az ügyfél vállalat  marketing igazgatójának aki felel az értékesítés alelnökének. Így a művészeti igazgató nem kaphat fel csak úgy egy szórólapot azzal a felkiáltással, hogy „Ez a kölyök főleg rock bandákat és piercinges aktokat fotózgat. Na és? Tuti klassz reklámképeket csinál majd az ügyfél kanapéiról." Ugyanis ha az értékesítés alelnökének végül nem tetszik majd a kampány és szeretné megtudni, melyik idióta alkalmazta azt a fotóst, aki nem tud egy normális képet készíteni egy kanapéról, akkor a marketing igazgató a reklámügynökségre mutogat majd, a reklámügynökség az account managerre, az account manager pedig a művészeti igazgatóra. Ekkor a művészeti igazgató nem tud majd megfordulni és védeni a saját fenekét mondván hogy ő a létező legjobb kanapé fotográfust alkalmazta, kinek  kanapéfotóira csodájára járnak, és már fényképezett más kanapégyártók sikeres kampányaihoz - ilyen körülmények között ugyanis neki ezt kellene tennie. A „Bírtam a csávó koncertfotóit Táltos Jánosról, és el akartam vele lenni egy kicsit" típusú válasz általában nem megfelelő magyarázat a főnöknek.

Több ízben kísérhettem figyelemmel azt a folyamatot, amin profi fotósok átmennek akkor, amikor megpróbálják rendbe hozni karrierjüket. Három esetből kétszer valaki (na jó, én is) le kellett ültesse és meggyőznie őket, hogy a legjobb munkáikat egy bizonyos jól körülhatárolható területen végezték, és a jövőben csak erre az egy területre kellene specializálódniuk és itt hirdetni magukat. Azzal ellenkeztek, hogy „mindenféle munkát" meg tudnak csinálni és nem akarják magukat „korlátok közé szorítani". Mi történt? Amikor végül elfogadták a tényt, hogy specializálódniuk kell, akkor megnőttek a bevételeik. Volt egy eset, amikor drámaian megnőttek.

Vannak olyan „profik", akik „mindenféle munkát" elvégeznek, ők a guberálók - elvállalnak minden munkát ami jön, kihozzák magukból a legjobbat, néha sikeresen, néha sikertelenül - végül pedig nagy nehezen kifizetik a számláikat vagy vállalnak más részmunkaidős munkát, hogy kijöjjenek a pénzükből. Legtöbbször azok a profik a legsikeresebbek, akik specializálják és pozícionálják magukat egy bizonyos piaci- vagy ügyfélszegmensbe. Még ha tudnának is sok különböző munkát végezni, nem túl bölcs dolog ezt megpróbálni hirdetni.


A mosoda-biznisz

A másik kérdés, amit felteszek embereknek akik a fotózásból szeretnének megélni, hogy van-e energiájuk és érzékük hogy bármilyen más kis vállalkozást sikerre vigyenek. Elboldogulnának egy saját benzinkúttal vagy elvezetnének egy mosodát? Ha a válasz igen, akkor profi fotósként is elboldogulnak majd. Ez üzlet - egy bevállalós, nagyon kockázatos üzlet.

Van még egy óriási hátránya az üzletszerű profi fotós praxisnak, mégpedig az, hogy hiába megy jól a vállalkozás, igazából semmit nem teremtesz, amit átadhatsz a majd gyerekeidnek, mert az üzlet a te saját szemedhez van kötve. Az ügyfelek nem akarják az asszisztensedet alkalmazni. Nem akarják az utódodat alkalmazni. Téged akarnak. Tehát ha nem akarsz (vagy nem tudsz) dolgozni, akkor a vállalkozás nem termel többé pénzt.

És akkor itt egy alapvető kérdés: milyen keményen tudsz dolgozni? Nem akarok túlságosan általánosítani, de ismerek egy fotóstanárt az ország egyik jobb iskolájából, aki nemrég  panaszkodott diákjaira. „Nem fognak dolgozni" mondta ki egyenesen. Nem pont azt mondom, hogy a fotóstanoncok lusták; hanem azt, hogy bizonyos iskolák nem arról híresek, hogy túlságosan sokat követelnének. A profi fotózás nem „aranyélet", bármennyire is azt gondolnád milyen mókás lenne ha te lennél a következő Galen Rowell. Nem ez a menekülési út a napi 8-tól 4-ig tartó taposómalomból. Összehasonlításként, szinte minden sikeres profi számára a sima napi 8-tól 4-ig munka kényelmes életnek számítana.


Fogadd meg a tanácsom

Legtöbbször azt tanácsolom azoknak, akik profivá válásról álmodnak: ne! Még csak ne is álmodjanak róla. Ez egy kemény, fárasztó üzlet, sok munkaóra, magas költségek és kevés bevétel jellemzi, rengeteg marketinggel, és nem sok lehetőség van, hogy művészi hajlamaid kiéld. Ha tényleg profivá akarsz válni, tégy meg magadnak egy szívességet: hagyd abba fotós tanulmányaid és kezdd el üzleti tanulmányaid. Kezdd el a kemény kutatómunkát. Remek kiindulópont, ha kérsz egy mikrovállalkozási hiteligénylő-csomagot valamelyik banktól. Figyelem, nem azt mondom, hogy tényleg vedd is föl hitelt, de azok a lépések, melyeken keresztülvezetnek az igénylési folyamat során megmutatják, mit kell tudnod ahhoz, hogy saját vállalkozást indíts.


Az amatőrök minden buta dolgot lefényképezhetnek, még ha az csak a lenyugvó nap fénye egy régi postaládán. Egyébként lefényképezné valaki?

Minden másnál fontosabb, hogy ügyesen pozícionáld és hirdesd magad. Bizonyosodj meg arról, hogy van piaci kereslet arra a szolgáltatásra, amit nyújtani szeretnél; kell egy működőképes stratégia a piac megnyerésére; és tudnod kell hogyan győzöd meg a jövendő vevőidet, hogy azokra a munkákra te vagy a legjobb személy. Ez mind nem egyszerű.

Személy szerint én úgy gondolom, amatőrnek lenni sokkal jobb szórakozás.

- Mike Johnston

Hozzászólások

Lewwi
2008, június 30 - 14:36
Lewwi képe
Én úgy látom magyarországon elég kevés az a profi akinek nem kell évzáró, ballagás, tabló fotókból, portrékból megélnie. Elég kevés az a profi aki minőségi esküvői fotókat csinál. A legtöbb fotós vagy fotóriporter, aki tud tülekedni, vagy tabló-évzáró-ballagás-esküvő vonalon egy középszintet ér el, amiből megél, de igazából elég idegörlő és unalmas a munkája. Ezért nem éri meg talán "profi"-nak lenni.
gali
2008, június 30 - 23:54
gali képe
Érdekes fejtegetése a témának, elgondolkoztatott. Egy biztos nagyon nehéz bejutni az "elitbe", de semmi porcikám nem kívánja a fotóriporteri munkakört mikor ugrani kell mindegy nappal vagy éjszaka hétvége vagy hétköznap. De lenne egy kérdésem, ahhoz hogy valaki bekerülhessen valaki a profik közzé, mennyire fontos az hogy nevesebb pályázatokon jól szerepeljen az ember?
fejes.istvan
2008, július 1 - 09:57
fejes.istvan képe

A cikk írója azt állítja, hogy aki bevételeinek legalább 80 %-át fotózásból szerzi meg - vagy fogalmazhatnánk úgy is, "főállásban" nem csinál mást.

Ezen belül azonban elég szerteágazó lehet a "profi" munkája, lehet riporter, alkalmazott fotográfia művelője (pl. divat vagy tárgyfotós), műszaki fotós, utazó fotós, természetfotós, esküvői fotós... biztosan sokféle ága van ezen kívül még - újabban akár a stock fotózást űzőt is ide sorolhatjuk, még ha ez sokak érzékenységét sérti is.

A profi nem jelenti persze azt, hogy az amatőrök nem készíthetnek jó képeket - bár, ha ezt rendszeresen meg akarják ismételni, akkor nekik is (nekünk is) folyton tanulni, fejlődni kell.

Kis hazánkban szűk a piac, talán nem túl magas a vizuális kultúra, a fizetni képes és hajlandó megrendelő réteg. Tőlünk kicsit nyugatabbra nem így van ez, de a tanulság mindenképpen az, hogy "profinak" állni nem kis döntés, felelősség, sok nehézséggel, akadállyal nehéz versenyben kell megküzdeni.

Tehát az álljon profinak, aki el van szánva a fotózás szeretetén túl arra, hogy mindazt megtegye a sikerért, amit csak kell. Kerül, amibe kerül. Ilyen elkötelezettségre nem sokan képesek és hajlandók. Aki igen, annak menni fog innen Magyarországról is.

KTobi
2008, július 2 - 14:16
KTobi képe

Ez jó kérdés. Ha azt nevezzük profinak, aki abból él, hát nagyon eltévedtünk. A mai fotósok, akiknek stúdiójuk van, pénzért fotóznak, lakadalmakban, keresztelőkön, ne is említsem, hogy diákokat, osztályképeket. Van egy digitális gépük, csinál 2-3 képet, valamelyik csak jó lesz alapon. Rá se néz, hogy akit fotóz, hogy néz ki, hogy áll.

Meg az hogy tégedet akarnak, nem az inast. Messze nem igaz. Nálunk az általános iskolában mindig ugyanaz a "fotós" fényképez. De sose ő, mindig valamenyik alkalmi alkalmazotja (akkor készülnek jó képek, mikor építés az aki csinálja, mármint az inas főállásban építész). Ennyit a profizmusról.

Legyen az profinak nevezve, aki hozzáértésel tud jó képeket csinálni minden esetben, ha pénzért, ha nem.

takuan
2008, július 3 - 08:36
takuan képe
Ez egy fotós oldal, tehát nyilván erről a témáról szóló szövegek jelennek meg. De "profi" tekintetében nem látok különbséget, a fotós szakma, és bármely más szakma között. Jómagam nem fotózásból élek, hanem programozó vagyok, de természetesen jó, és kreatív időtöltésnek tartom a fotózást, hiszen különben nem lennék itt. Tehát, aki nem abból él, az azt csinál az adott témában amit neki tetszik, kényszer nélkül. Aki pedig úgymond "hivatásos" (tehát pénzért dolgozik az adott területen főállásban), az meg azt, amiben pénz van, vagy amit mondanak neki, egyszóval azt amit kell. Ám szerintem nem a "hivatásosság" teszi "profi"-vá a terület művelőjét, hanem a tudásszint. Szóval szerintem bontsuk kétfelé, legyen a tudásszintet jelző "profi", és legyen a gazdasági (v)iszonyt jelző "hivatásos" jelző.
fejes.istvan
2008, július 3 - 13:56
fejes.istvan képe

Magyar Értelmező Szótár:

Profi = Szakképzett, hivatásos, hivatásbeli, hivatásszerű; vminek foglalkozásszerű művelője 

Vesalius
2008, július 16 - 13:12
Vesalius képe

1. foglalkozás szerűen űzi a tevékenységet

2. átvitt értelemben: a tevékenység minőségében - esetenként jellegében - eléri a szakmailag megkívánt minőséget (általában egy elég magas szintet értünk alatta, amit az 1. pont szerintiek nem föltétlenül teljesítenek). (A "jelleg" némiképp nehezen meghatározható, szubjektív - a profi k. titulus nem föltétlenül jelent pro definitionem prostitualtat.)

A fogalom, mint foglalkozás, tevékenység jelző a szerző szerinti erős szűkítése lehetne akár nézőpont is, de: kizárja a fotografia történet sok ismert alakját a profik köréből. Avagy egy fotoművész (több területen alkotva) nem profi, akkor sem, ha ebből él? Az ellentét párok ízlés szerint szaporíthatók.

Üzleti siker és kiválóság nem föltétlenül jár kéz a kézben. Másrészt: a professzionalis szintű fényképezés és a megélhetést biztosító, megfelelő szinten művelt - szerző szerint monospecifikus - alkalmazott fotográfia azonosítása fogalmilag sem igen állja meg a helyét.

Sefi
2008, július 16 - 22:28
Sefi képe
Szerintem azon akadnak fel sokan, hogy a Profi egészen mást jelent magyarul mint angolul. Felfoghatjuk egyfajta fordítási anomáliának (de semmiképpen sem hibának). A "pro" szónak megfelelő magyar változat talán a "hivatásos" lenne. A fotóművész nem "pro" hanem "artist". Az ebből elő ujságíró, sportfotós, divatfotós, sarki műtermes pedig "pro" azaz hivatásos
Vesalius
2008, július 17 - 19:58
Vesalius képe

A profi a professio-ból rövidült kifelyezeés, a pro elöljáró szó magyarul annyit tesz: -ért (valami -ért), lásd: pro és contra. Maga a professio jelenti a foglalkozást, a némileg hasonló szavak - professzor, process, processor, protrusio, prolabal - a hasonló első szótag ellenére nem tünnek közös gyökerűnek. (Hogy esetleg nyelv fejlődéssel foglalkozó szaktudorok mit találnak ki, azt nem tudom.)

A fotóművész - az "artist" esetében ez, mármint a fotoművész tevékenység a "profession". Más kérdés az, hogy a profession angol kifelyezést hívatásnak szokás fordítani, de ez jelen esetben a hívatást, mint foglakozást jelenti és nem azt a nehezen körülírható magasabbrendű és fokozott kötelezettségekkel járó valamit, amit sokszor értünk alatta - a szó pontos értelmezését a szövegkörnyezet adja.

"Vasárnapi fotósunk" szövegében magyarra inkább foglalkozásként fodítható, bár kétségtelenül a professzionalis is megteszi. A profi eredendően szleng kifelyezés, de polgárjogot nyert, a "pro" egy hasonló rövidítés angolban (talán inkább az amerikai angolban, nem tudom) egyenértékűnek tűnik a profival és inkább foglalkozást (szakmát) semmint hívatást (annak emelkedettebb értelmében) jelent. A tévedés ott van, hogy a szakma, foglalkozás, hívatás pro definitionem nem jelent olyan szűk körű specializációt, mint a szerző írja, még ha az elmúlt évtizedekben divatba jöttek is az "egyképességű" szakemberek, kezdetben az amcsiknál (na meg a Szu-ban is), s ez kényszeresen (kényszerítve?) terjed is. A "brain drain" azomban némiképp rávilágított már az efajta mentalitás és képzés néhány kellemetlen hatására.

fejes.istvan
2008, július 25 - 12:36
fejes.istvan képe
Az, hogy a profi vmit foglalkozásszerűen művel (tehát ebből él), az nem zárja ki, hogy a (foto)művész is "profi" legyen. Csak éljen a műveiből, amik ugye fotók.
Komáromi Domonkos
2011, február 28 - 14:16
Komáromi Domonkos képe

Hogy az ember kiérdemelje az úgymond profi rangot, nagyon sok mindenről le kell mondania. És látom magam körül, sok fotós ismerős mikor bekerül a mélyvízbe, olyan szinten megutálja a fotózást, hogy többé rá se mer nézni a gépre. Igaz a mondás miszerint a jóból is megárt a sok. Biciklizni is nagyon szeretek, mindenhova azzal járok, mindenhova nagyon gyorsan odaérek, ennel ellenére nem megyek bringás futárnak, mert lehet sűrgősen kocsira váltanék :) Mindenképpel kell egy fajta fanatizmus arra nézve amit az ember kitűz maga elé, különben lesöprik mint huzat. Amatőr fotós is tud profikat megrengető fotót csinálni, de neki sokkal könnyebb dolga van, nincs megkötve a keze. Szabad. Ennek ellenére elismerik, és ő is lehet profi azon a szinten amit magáénak tart. Nem csak a fotózásban bármi másban, cipelni kell azt a súlyt is amit a lemondás álltal agattak az ember nyakába. Szóval mindenki addig nyújtózkodjon ameddig a tarkója ér :)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
A webhelyet a Drupal - egy nyílt tartalomkezelő rendszer - működteti