SMP Archív: Képválogatási 1x1

Vasárnap Reggeli Fotográfus
4.875
Az adott értékelés: nincs Átlag: 4.9 (8 értékelő)

A Vasárnap Reggeli Fotográfus (The Sunday Morning Photographer)
Mike Johnston néhai rovata

Vágjuk ki a macskát ahova való : Képválogatási 1x1

“Profi” Ez a mindössze ötbetűs szó, valószínűleg a fotózásban a legtöbbet használt marketing kifejezés. Vajon miért? Miért is olyan fontos „profi”-nak lenni?

Ahogyan én látom, a professzionális fotózás –általában-- kompetens fotóst igényel. Egy tízes skálán a profi fotós munkái átlagban a 8-as körül mozognak. Időnként elérik a 9-est és ritkán süllyednek 7-es alá. Persze az is igaz, hogy a művészek és a fotós újságírók munkái időnként alig ütik meg 4-es szintet, hiszen aki több rizikót vállal az gyakrabban hibázik. – viszont cserébe a legtöbb 10-es szintet elérő képet is nekik köszönhetjük.

Viszont amit igazán soha nem értettem meg, az hogy az amatőrök számára miért tűnik annyira vonzónak ez a bizonyos 5 betűs szó.

Profi minőség

Két évtizednyi tapasztalat és elmélkedés után, úgy gondolom eljutottam egyfajta konklúzióig arról, hogy valójában mi is az ami a profikat megkülönböztet a többi egyszerű halandó fotóstól. Mindössze két dolog:

  • Sokkal többet fényképeznek
  • Sokkal jobban válogatják ki a képeiket

Ez a cikk elsősorban nem a fényképezés mikéntjéről szól, azonban nem tudom megállni, hogy két megjegyzést erejéig kitérjek erre a témára is. A profiknak két igen komoly előnyük van. Az egyik, hogy megbízásból is fotóznak, a másik pedig hogy (részben az előzőből következően) akkor is fényképeznek, amikor nincs kedvük hozzá. A megbízások igen fontosak a készségek fejlesztéséhez, mivel kimozdítják az embert a megszokott kerékvágásból. Rákényszerítik a fotóst, hogy a komfortzónáján kívül eső módszerekkel, helyzeteket, témákat is fényképezzen.

Miért nem fotózhatnának az amatőrök saját maguk által kitalált „megbízások” alapján? Nos, éppenséggel lehetne, de ezt igen ritkán tesszük, mivel ez önfegyelmet igényel és az önfegyelem legtöbbünk számára hiánycikk. Különösen akkor, amikor arról van szó, hogy valamit „szórakozásból” teszünk. Másrészről azok a „megbízások” amelyeket magunknak találunk ki gyakran nyomába sem érthetnek azoknak amelyekkel egy művészeti vezető, vagy egy ügyfél boldogítja a hivatásos fotóst. Például, amikor hivatásos stúdió fotósként dolgoztam, az egyik megbízás az volt, hogy egy meztelen modellről készítsünk képeket, akit tetőfedő anyagba csomagoltak. A másik esetben pedig egy biciklis futárt kellet fényképezni, aki egy felhőkarcolóra mászik fel, a sisakjához pedig egy galamb van hozzákötözve. Ilyen baromságokat épeszű fotós magától nem talál ki.

Ez elvezet a második ponthoz. Az amatőrök akkor fényképeznek amikor kedvük van hozzá, amikor lelkesek és motiváltak. A profik fényképeznek akár van kedvük akár nincs. Ez pedig nagy előny. Minél többet fényképez valaki, az eredmény annál jobb lesz, annál jobban fejlődik a technikai tudásunk (Gyakorlat teszi a mestert.). Így aztán csak azt tudom javasolni, hogy vonszoljuk ki a hátsónkat a házból rendszeresen, az eredmény előbb utóbb látszani fog a képeinken.

Ez utóbbi miatt mindig is arra ösztönöztem az amatőr fotósokat, hogy idő vagy mennység alapú célokat tűzzenek ki maguk elé, az eredmény orientált célok helyett.

A kegyetlen válogatás

Amiben a profik egyértelműen jobbak és az amatőrök legtöbbje komoly kihívásokkal küszködik az a képek válogatása (editing).

A legtöbb amatőr annyira rossz a képválogatásban, hogy nem is kell más okot keresni, hogy miért rosszak a képei. Rögtön álljon itt néhány tipikus csapdának a leírásra amelybe a képválogatás során beleeshetünk:

Az amatőrök nem választják ki a legjobb képet. Körbefotózzák a témát, ellőnek egy-két tekercset majd megtartják az összes képet, amiről azt gondolják, hogy jó lett, akkor is ha nyolc vagy tíz képről van szó és a legtöbbjük nagyon hasonlít egymáshoz. A képválogatásnak az a lényege hogy azt az egyet válasszuk ki, amelyik igazán számít, és a többit tegyük félte. Választani kell, ez pedig nehéz és fájdalmas dolog.



Ön melyiket választaná?
René Burri Ernesto (Che) Guevara portéjának kevésbé ismert változatai

Az egyik legnehezebb dolog az amatőrök számára hogy a majdnem elrontott képektől megváljanak. Nagy reményeket táplálunk az adott képpel szemben, majdnem sikerült is nagyszerű képet készítenünk, csak azon siklunk át, hogy a hangsúly a „majdnem”-en van  és nem a „nagyszerű”-n. Könyörtelenül ki kell szórnunk a „majdnem” képeket, még akkor is ha ez igen nehéz.

Időnként előfordul, hogy az amatőr egyszerűen nem készít elég képet, hogy legyen közöttük legalább egy jó kép. (Az aranylövések ebben az esetben nem számítanak). Így aztán amiből válogatni kell az valójában a „majdnem” képek és a rossz képek. Ha csak ocsú van a kosárban és búza egy szem sem, akkor a válogatás nagyságrendekkel nehezebb. A megoldás ilyenkor az, hogy játszadozzunk el a gondolattal, hogy a válogatandó képek közül mindegyik pocsék, és nincs egyetlen jó sem. Ha megbarátkozunk ezzel a gondolattal (nem is olyan nehéz, mindenkivel előfordul az ilyesmi) akkor sokkal könnyebb lesz felismerni az ilyen szituációt.

Az amatőrök általában szentimentálisak. „Igaz, hogy nem a legnagyszerűbb kép a macskáról, de annyira aranyos macska, biztos mindenki imádni fogja a kis fickót…”

Legyünk könyörtelenek, vágjuk ki a macskát.

Fordítsunk elegendő időt a válogatásra. Időnként az amatőrök azért válogatnak rosszul, mert egyáltalán nem foglalkoznak a válogatással. A profik rengeteg időt töltenek a képeik válogatásával, jóval többet mint az amatőrök. Először is azért mert rá vannak kényszerítve, mivel sokkal több képet készítenek, valamint tisztában vannak vele, hogy a válogatás ugyanúgy hozzátartozik a fotózáshoz mint az utómunka, és a végeredmény tekintetében ugyanolyan fontos is. Ne feledjük: A Profik nem feltétlenül tehetségesebbek mint mi, egyszerűen csak többet fényképeznek és kevesebbet mutatnak meg belőle.

Ne hagyjuk, hogy az előttünk lévő kép pozitívumai elnyomják vagy elfedjék a hibákat a szemünkben. Például: A legjobb Leica optikánkkal készítettük a képet és már első ránézésre is látszik hogy milyen elképesztően pengeéles. Pfff. Az, hogy a képet a vadonat új 28mm-es Summicron optikánkkal készítettük az csak annyit jelent, hogy ez egy éles rossz kép. Kukába vele. Másik példa: A kép nagyon hasonlít egy híres képre amit egy könyvben láttunk. Nem vagyunk teljesen biztosak benne, hogy valójában mi is tesz jó képpé egy képet, így aztán olyat választunk amely úgy néz ki mintha egy híres fotós készítette volna. Pedig a kép selejt, ki vele. Harmadik példa: Nagyon sokat és keményen dolgoztunk, hogy a képet elkészítsük. Speciális engedélyeket szereztünk, magunkkal cipeltük a nagytelét, órákat fagyoskodtunk a megfelelő fényre várva. Az szomorú igazság az, hogy ezekért a dolgokért semmilyen elismerést nem várhatunk. A képet megtekintő idegen soha nem fogja azt mondani, hogy: „Nos, igaz hogy ez egy teljesen átlagos kép, amely igazából nem fog meg, nem jelent semmit sem számomra, de azt értékelem hogy a fotós milyen keményen megdolgozott a képért.” Ne legyünk szentimentálisak a saját munkánkat illetően. Felejtsük el annak az emlékét is, hogy mennyire akartuk ezt a képet, és milyen sokat dolgoztunk azért, hogy elkészüljön. Meg kell próbálnunk hideg fejjel, kívülállóként tekinteni a képre.

Remélem már értik mi a válogatás lényege…


A majdnem nem számít!
Dorothea Lange képének egyik nem publikált változata

Hogyan legyünk jobbak a képválogatásban

A kérdés most már csupán csak az, hogy hogyan is lehetünk jobbak a képválogatásban. Nos az általános intelmek itt is érvényesek… dolgozzunk szervezetten és rendszerezetten (mennyire szeretném ezt magam is betartani.), ne állítsunk fel magunknak kivitelezhetetlen célokat és lépjünk túl a sikertelenségeken. Van azonban egy pár speciális stratégia is amelyekkel fejleszthetjük képválogatási képességünket.

1. Fordítsuk az időt a hasznunkra. Az idő segít, hogy a kuszaságból valamiféle rendet varázsoljunk. Rendet ami segít a válogatásban. A javaslatom az, hogy a válogatást mindig két lépésben végezzük. Először egy gyors és felületes első menetet, majd egy alapos és gondosan megfontolt válogatást egy kis idő elteltével. Amikor a munka még friss, teljesen más hatással van ránk, mint akkor amikor az újdonság varázsa már elillant.

2. Kérjük ki más emberek véleményét, figyeljük meg, hogy mások hogyan reagálnak a képekre. Egy „kívülálló” jóval kevesebb emocionális előítélettel viseltetik a képeink iránt mint mi magunk. Azt azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy a végső döntést magunknak kell meghoznunk, és nem vagyunk kötelesek elfogadni vagy idomulni más emberek ízléséhez. Feltételezve hogy van bennünk elég spiritusz, hogy a döntést saját magunk hozzuk meg, más emberek véleménye segíthet a tisztánlátásban, azonban ha befolyásolhatóak vagyunk, akkor a külső vélemények eltéríthetnek minket a helyes irányból.

3. Mindig a valódi képeket nézzük, ne a képzeletünkben válogassunk. A személyes tapasztalatom az, hogy a legjobb módszer a válogató tabló (Editing board) használata. Ez egy olyan tabló, ahova egyszerűen kitűzhetjük a képeket amelyekkel kapcsolatban tisztába szeretnénk jönni az érzéseinkkel.

A válogató tabló egyszerre titokzatos és élvezetes dolog, egyértelműen az egyik legklasszabb dolog a fényképezésben. Ha fogok tizenöt friss munkakópiát és kiteszem őket a tablóra, először úgy gondolom, hogy mind a tizenöt kb. ugyanazt a minőséget képviseli. Aztán miután egy héten keresztül, nap mint nap nézem a képeket rájövök, hogy igazából három kép az ami tetszik és a többi tizenkettő egyáltalán nem érdekes. Nem tudom megmondani, hogy mindez hogyan történik, valami olyasmi mint amikor a tejszín feljön a felszínre. Beletelik egy kis időbe, de amikor megtörténik akkor már teljesen tisztán látszik, hogy melyik kép a jó és melyik megy a kukába. Próbálják ki, nem tudom garantálni, hogy mindenkinél működik, de akinél bejön, annak egy igen hasznos és komoly eszköz.

Az viszont nagyon fontos, hogy bárhogy is dolgozunk, akármelyik válogatási módszert használjuk mindig az aktuális képeket nézzük. Ne a képernyőn, vagy bélyegnyi méretben kinyomtatva, nagyítva. Akkora méretben nézzük amekkora a végleges kép is lesz.

5. A válogatás során legyünk háromszor annyira kegyetlenek, mint amennyire szerintünk lennünk kellene, hozzuk ki a tőlünk telhető legtöbbet a rendelkezésre álló anyagból, majd aztán lépjünk tovább. Ne próbáljuk meg végtelen türelemmel minden akár csak egy icipicit is használható képet összekaparni a múltban ellőtt képeink közül. (Ez tipikus amatőr szokás, és nagyban felelős azért hogy az amatőrök nem tudnak továbblépni.)

6. Végezetül pedig, ne vegyük a képválogatást könnyedén. Legalább is akkor ne, ha szeretnénk valamit is elérni a fotózással. (Ha csak marháskodásnak tekintjük, akkor nyugodtan tehetünk bármilyen butaságot, nem számít.) A képválogatás a fotóssá válás egyik legfontosabb része. Ha a Kedves Olvasó még mindig ezt az írást olvassa, akkor jó eséllyel van még fejleszteni valója ezen a téren.

Hozzászólások

Benjamin
2006, január 24 - 21:01
Benjamin képe
Kar h. nem irja meg szerinte melyik a jo kep...
Sefi
2006, január 25 - 00:15
Sefi képe

Egyik sem... ezek a nem jo kepek. A Rene fotóikonnak számító che portréja ez : http://www.postershop.fr/Burri-Rene/Burri-Rene-La-Havane-2203758.html 

laszlok
2006, január 26 - 00:04
laszlok képe

Egyetértek a cikk írójával. A probléma elburjánzását támogatta, hogy amíg otthon dolgoztam (talán őszintébb, ha elhagyom a dolgozták kifejezést) ki a képeimet, addig viszonylag alacsony költségeim voltak, aza belefért. Aztán amikor elkezdtem szinesre fotózni, akkor kezdett annyi pénzem lenni, hogy elő is hivassam a képeket. Mostanra pedig, mivel a CF- kártyák és a merevlemezek fejlődése párhuzamosan haladt, gyakorlatilag minden szemetet el tudok tenni. (pl. DVD-re...) No de: alkalmazok egy két lépcsős szelektálást, amikor is az első körben még a Capture One-ban kihajítom a képek kb. felét, majd a második körben, már a kész képek között válogatva, a maradék zömét. A gond azzal, van, hogy időnként a gondos szűrés eredménye egy nulla elemű halmaz. (a feleségem meg az anyám meg megesznek, hogy "mért dobtad ki azt az aranos képet a gyerekről"...) Ilyenkor a pofára esett aranyásók mintájára leülök egy pohár whisky-vel és lapozgani kezdem Yousuf Karsh vagy Cartier-Bresson valamelyik albumát...

AMDaZERG
2006, december 16 - 08:54
AMDaZERG képe
A Guevara portékat nézve egyik sem volt számomra minőségi és nem választottam egyet sem :) Nagyon tetszett az írás és azt hiszem ma törlöm képeim 80%-át. Én pont azzal a hibával szenvedek, hogy a fotóimhoz emlékek is fűződnek. Nos a fotókkal összekapcsolt emlékeket nem ismeri senki így nem is érnek semmit. Remélem a jövőben már az első körben mikor a monitoron látom fotóm máris kiszelektálom a vacak fotókat!
sziwacs
2007, január 29 - 13:10
sziwacs képe

Szerintem a régi fotók közül -ahogy az előttem szóló írta- való válogatásnál van az a kategória, ami csak nekem érték mert emlékek benyomások ébrednek bennem, mégpedig azok amelyeket a fotózáskor átéltem és van az amit megmutatnék másnak egy általam jónak tartott fotó, aminek alanyát nem is ismerem (és lehet, hogy a fotó megszületése is tök véletlen).

Nos az 1. kategória kiválogatása viszonylag egyszerű tetszik nekem vagy sem, fűz emlék hozzá, vagy sem, zavar a pattanás az arcon vagy sem. Ezeket úgyis magam nézegetem egy pohár jó bor mellett.

A 2. kategóriához nagy segítséget lökést kaptam én is a szerzőtől, úgyhogy ezúton is köszönöm neki!!!

Engem még a feleségem is néha csesztet: minek nyomtatod ki azt a képet a gyerekről, nem is sikerült jól!
Ez igaz de bármikor ránézek, átélem majd azt a pillanatot amikor a kép született. Ő ott sem volt amikor megnyomtam a gombot és csak nekem érték.

A magam autodidakta módján is a fenti válogatási folyamat egy részéig eljutottam, de végig olvastava sok hasznos tanácsot tartalmaz.

Szerintem ezek a témák amiket a szaklapok nemigen publikálnak, mert nagyon szűk érdeklődési körre számíthatnak.

Még 1x köszi!

FixY
2007, február 8 - 08:32
FixY képe

Digi gépet használok, évek óta megőriztem minden olyan kockát ami a kártyán maradt mikor diszkre másoltam a CF tartalmát. Végülis miért ne... néha jól is jött, mert a hirtelen felindulásból rossznak ítélt képet esetleg pár nap/hét/hónap elteltével előszedve rájöttem, hogy mégsem rossz annyira, hogy magamnak ne tarthatnám meg. Papírra úgyis ritkán kerül, DVD-n, diszken elfér, miért ne?

Aztán nemrég valami "bekattant" - mostanság ami nincs nagyon erősen elrontva a szándékaimhoz képest, az még 1-2 napig megtartom, utána többnyire törlöm. Minek emlékeztessem magam rá? ;)

Persze mindez csak a házi képraktár válogatására vonatkozik. A megmutatni szánt képekkel kicsit más a helyzet, de ha nagyon meg akarok valamit mutatni, akkor nem ragaszkodom a számomra tökéleteshez(olyan egyébként sincs), meg szoktam elégedni az elkészült darabok közül a legkevésbé elrontottal.

... és most kénytelen vagyok félbehagyni, mert már nem tudom, miért is kezdtem mindezt leírni ...

 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
A webhelyet a Drupal - egy nyílt tartalomkezelő rendszer - működteti